Moulart Nándor J.: Az egyház és az állam. A két hatalom eredete - egymáshoz való viszonya, jogai és hatásköre. 2. kötet, 48. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1884, 1885)
Harmadik könyv. A két hatalom mindegyikének kizárólagos jogairól. - Egyházi, polgári és vegyes természetű ügyek
135 MOULART, AZ EGYHÁZ ÉS AZ ÁLLAM. latoktól, melyeknek cze'ljok az, hogy nyereséget szerezzenek, a melyet feloszlásuk alkalmával szétosztani lehessen. a) Polgári társulatok. — A polgári társulatok, bármit kell is azok erkölcsi személyiségéről tartanunk, lényegileg ideiglenesek ; azért a sajátjokat képező javak tulajdonjoga sohasem független egészen a társulat tagjaitól, hanem többé-kevéshbé állandóan, de mindig döntőleg a társulat tagjaitól függ, a kik a társulat vagyonának társtulajdonosai. Azért a társulat feloszlásakor azon javak, a melyek a társulat vagyonát képezték, szükségképpen a tagok között osz- tandók fel s pedig kinek-kinek saját jogához mérten. E tekintetben azon el nem osztott javakhoz hasonlítanak, melyeket a társörökösök és társbirtokosok közösen birtokolnak. Az ilyen ideiglenes társaság tagjainak egyéni birtokjogot biztosit, melynek erejénél fogva minden társulati tagnak a társulati vagyonban megfelelő része van. Ezen megfelelő rész örökösödés utján másnak is hagyományozható ; a társulati tag hitelezőinek, éppen úgy, mint többi birtokai, biztositékul szolgálhat, s azok az ő nevében igényt tarthatnak arra, sőt bizonyos esetekben annak kényszer utján való kiszolgáltatását is követelhetik. b) Állandó társulatok. — Másként áll a dolog az állandó, vagy örökös társaságokkal. A mivel ezek bírnak, az a társulat tulajdonát képezi és nem a tagokét. Ezeknek társas birtokából mindenesetre a tagok is húznak hasznot, és e tekintetben mindegyiknek előnyt, haszonélvezetet biztosit, de egészben vagy részben egyiknek sem sajátja. A társulat annak egyedüli birtokosa ; az egyedek, kik abból hasznot húznak, nem birtoktársak. Ebből következik, hogy a közös birtokot magok között semmi szin alatt sincs joguk felosztani, s hogy ez mindenkorra egyesítve marad az ilynemű társulatok vagy egyesületek javára. Azon javak, melyek ezen közös birtokot képezik, nem hagyományozhatok át, mint a magánjavak. Ez okból a jogtudósok ezeket az úgynevezett holt-kéz javai elnevezéssel jelölik. ,Igy nevezik — úgymond G-uyot — azon testületek vagy társaságok javait, a melyek örökösek, és a melyek a
