Moulart Nándor J.: Az egyház és az állam. A két hatalom eredete - egymáshoz való viszonya, jogai és hatásköre. 1. kötet, 47. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1884)
Első könyv. A két társadalomról, a két hatalom sajátlagos eredetéről és szervezetéről - Első rész. Az egyház
MOULART, AZ EGYHÁZ ÉS AZ ÁLLAM. 37 III. Az alapeszme. — Richer Ödön rendszere és az a r i s- tokratia által mérsékelt monarchiáról szóló sál- likán tan között számos találkozó pont van; e kettőt azonban nem szabad összezavarni. A gallikán rendszer hívei épen- séggel nem mondják, mint Richer, hogy az egyházban hatalomra nézve a demokratia túlsúlyban van. Ezen iskola theologusai szerint az egyházi főhatalom sem a hívek tömegére vagy testületére nincs ruházva, mint azt a párisi egyetem öreg syndicusa állította, sem csupán, egyedül a pápára, mint az olasz theologusok állítják1), hanem a római pápa és a püspökök közös tulajdona. A pápa valódi egyeduralkodó, a püspököknek pedig isteni és elévülhetetlen joguk van a vallás azon ügyeinek rendezéséhez is, melyek az egész kereszténységet érintik, azért a római pápával egyesülve a legfőbb lelki hatalom alanyát képezik. E szerint e legfőbb hatalom vegyes természetű, a mennyiben monarchikus és aristokratikus elemből áll. Az alkotó elemek e kettős természete miatt a főhatalomban szükségképpen meg van az egyensúly. A pápának jogai és kötelességei vannak a püspökökkel szemben ; a püspököknek jogaik és kötelességeik vannak a pápával szemben, azért az egymásközötti viszonyt illetőleg- egyiknek sincs korlátlan hatalma. Az egyház monarchiáját az aristokratia 2) ily ') A gallikánok azon theologusokat nevezik ultramontánoknak, kik Franc,ziaorszÁgra nézve az Alpeseken túl laknak ; tehát az olasz theolo- gusokat ; ultramontanismus név alatt pedig azoknak a pápai primátus természetéről és előjogairól szóló tanát értik. Mivel ők „a franczia egyház erős alapelveit“ szüntelenül az ultramontán praetensiók- kal állítják szembe, könnyen arra a következtetésre vezethetnek, mintha a gallikanismus csak Olaszországban talált volna ellenfelekre. De ez teljesen alaptalan állítás ; mert tényleg úgy áll a dolog, bogy a gallikán tanok mindig ellentétben voltak azon tannal, mely az egyházban Fran- cziaországot kivéve, mindenütt el volt terjedve (XIV. Benedek 1748. jul. 21-kéről kelt Brevéje), és hogy magában Francziaországban egészen a 17-dik századig ismeretlenek voltak. Ebből világosan látható, hogy tulajdonkép nem csak az nltramontánok hanem a katholikus írók is küzdöttek e tan ellen. 2) Lásd Mgr. Marét : Du Concile général et de la paix religieuse, tom. I. XX , 131, 588 1. ; tom. II. 275. köv. 1. Paris 1869.
