Moulart Nándor J.: Az egyház és az állam. A két hatalom eredete - egymáshoz való viszonya, jogai és hatásköre. 1. kötet, 47. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1884)
Első könyv. A két társadalomról, a két hatalom sajátlagos eredetéről és szervezetéről - Első rész. Az egyház
12 MUNKÁLATOK 47. ÉVFOLYAM. ság és babona örvényében feneklett meg. A világ helyzete a Megváltó eljövetelének idejében úgy vallási, mint erkölcsi, társadalmi s politikai tekintetben csakugyan szánalomraméltó s kétségbeejtő volt. a) Az igaz vallást Palästina kivételével a pogányság mindenütt kiszorította helyéből ; az emberek az elemeket s állatokat imádták ; mindent, még a legocsnrányabb bűnt is Isten gyanánt tisztelték. »Minden Isten volt, csak az Isten nem“. b) Ily isteni tisztelet befolyása alatt ugyan hová juthatott az erkölcs. Magoknak az isteneknek példái mozdítottak elő minden szenvedélyt ; a kevélységet, boszúvá- gyat, kegyetlenséget, nőrablást, vérfertőzést, kicsapongást az istenek élete szentesité. c) A valódi családi élet nem létezett többé, e helyett a soknejüség s a házasság felbontása törvényerőre emelkedett. A nő, ki azelőtt férjének társa volt, most férje föltét- len tulajdonává lett. Ura kéjvágyának silány eszközévé vált, mig végre legtöbbnyire a gyalázat és nyomor karjai közé taszitották. S milyen volt a gyermek sorsa a pogány világban ? Mig a világra nem jött, nem is számították az emberek közé : mert a törvény megengedő a magzat-elhajtást Sőt annyira mentek, hogy minden újszülött gyermek megölését is megengedték. Az apa eladhatta, s ismét visszavásárolhatta gyermekeit ; csak a harmadszori visszavétel után kellett megtartania. d) Polgári tekintetben a társadalom a zsarnokság és a rabszolgaság járma alatt nyögött. A nyilvános hatalom is mindig csak a maga előnyét nézte a kormányzásban, melynek eszköze az erőszak volt. A polgári szabadság csak kevésnek jutott osztályrészül. Az emberiségnek több mint kétharmada nyögött a rabszolgaság igája alatt ; ismeretes, hogy a rabszolga oly nyomorult és megvetett sorsban részesült, hogy jogelvre emelkedett : in servos nihil domino non licere, tot servi, tot hostes (a rabszolgával az úr mindent tehet, a hány rabszolga, annyi ellenség). A rabszolga nem volt többé személy, csak kereskedelmi czikk.
