Moulart Nándor J.: Az egyház és az állam. A két hatalom eredete - egymáshoz való viszonya, jogai és hatásköre. 1. kötet, 47. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1884)

Második könyv. A két hatalom kölcsönös viszonyai: különbsége, függetlensége, az egyház elsőbbsége, unio

353

MOULAKT, AZ EGYHÁZ ÉS AZ ÁLLAM.

II. Az atheus vagy naturalisticus állam. — Mind a két első felfogás és az ezeken alapuló kormányrendszer határozottan istentelen. Ha van társadalmi bűntény (rossz), melyet a katholikus tan a józan észszel egyetértőleg kérlelhetleniil elvet, úgy az azon elvetemült embereké, kik saját erejükben mértéken felül bizakodva azt állitják, hogy az emberiség úgy szervezi a kormányzásmódot, a mint neki tetszik, ehhez Istennek semmi köze, megél az emberiség az ő segitsége nélkül, a kormánynak nyilvános működésében semmi gondja sincs az Istenre, nem törődik parancsaival és vallásának gyakorlásával. „Szerencsétlenségünkre bármily nagy keletnek is örvend e rendszer elméletben, a keresztény lelkiismeret és becsületes meggyőződés nem helyeselheti, nem] követheti ; mert ez rossz, esztelen és veszedelmes rendszer, a mit a szentirás a következő szigorú szavakkal Ítél el: Az istentelenek uralma a nemzetek romlása. (Példabesz. k. 28, 12.)“ x)

III. A hol nincs államvallás. — Az a kérdés, lehetnek-e oly körülmények, midőn a mérsékelt politikai naturalismus, a mérsékelt szabadelvtiség gyakorlati kormányelv lehet a hit alapelveinek sérelme nélkül? Ily általánosságban nem felelhetünk a kérdésre ; a szóban forgó naturalismusnál is különböző fokokat kell megkülönböztetni. Mert vagy azt jelentheti, hogy az állam és a vallás teljesen elváltak egymástól, vagy csupán viszonylagos és részleges elválást jelez.

1. Teljes elválás. — Nem habozunk kimondani, miszerint keresztény állam semmiféle körülmények között sem válhat el a vallástól, nem hagyhatja Krisztus vallását ótalom és támasz nélkül, soha sem tévesztheti szeme elől az egyház isteni eredetét, üdvös befolyását és erkölcsi szükségességét ; hanem erejéhez képest tartozik az egyházat védeni az Isten nagyobb dicsőségére, magának az egyháznak javára, a világi társaság jólétére, és a polgárok szerencséjére és boldogságára. 4) Az ellenkező tan ma mindenütt el van terjedve, de

1) Mgr. Farisis, Cas de conscience, 1865-iki kiadás 86. lap. —• Lásd fent I. könyv, 2. szakasz, 8. fejez. 3. czikk az egészet.

2) Lásd fent a 121. lapon.

Mo ii 1 a r t, az egyház és az állam.

23