Moulart Nándor J.: Az egyház és az állam. A két hatalom eredete - egymáshoz való viszonya, jogai és hatásköre. 1. kötet, 47. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1884)

Második könyv. A két hatalom kölcsönös viszonyai: különbsége, függetlensége, az egyház elsőbbsége, unio

MOULART, AZ EGYHÁZ ÉS AZ ÁLLAM. 349

felekezetek az egyházi javadalmakra és tisztségekre való kijelölés és kinevezés jogát függetlenül gyakorolhatják, kivéve, ha esetleg az állam bir kegyúri joggal valamely javadalom felett, (15. és 18. t.-czikk.) Csakhogy az uj császárság és királyság a ré,gi Poroszország absolutistikus eljárását követi és a területi rendszer egész valójában újra életre kelt. Ezen álláspontra helyezkedett 1873-ban mind a két kamara, midőn szőnyegre került az 1850-iki alkotmány módosítása. Meghagyták ugyan a 15. és 18-ik czikket, mindazonáltal a következő fontos toldalékot csatolták hozzájok : ,Az egyházak alá vannak vetve az államnak, s az egyházak felett való felügyelet, mely törvény által fog szabályoztatni, az államot illeti meg.“ „Törvényhozás utján határoztatnak meg az államnak a papok kiképeztetésére, kinevezésére és letételére vonatkozó jogai is“, — „ugyanaz határozza meg az egyházi fenyitö hatalom határait.“ — Ama veszélyek, melyek e rendelkezések folytán az egyházat fenyegették, nem sokára megvalósultak; azóta már 8 vallásügyi törvény látott napvilágot, melyek arra irányultak, hogy az egyház isteni hatalmának egész működési körét alávessék az államhatalomnak.

Ámbár a területi rendszer elvét a katholikus tan határozottan elveti, mindazonáltal az nagy szerepet játszik az egyházzal közösségben lévő fejedelmek kormányzásában is. Az egyház és állam közötti viszony minden egyenjogú államban azon jelleget viseli magán, mely világosan mutatja, hogy az állam korlátlan uralomra vágyik a vallásfelekezetekkel szemben ; hozzájárul még azon körülmény is, hogy az egyenjogú s az állam által elismert és védett felekezetek között vajmi ritka az igazi, kölcsönös türelem ; természetszerű versengésük sokszor nyilt harczban tör ki, melyet aztán a politikai pártok hűségesen kizsákmányolnak. Ennek folytán a világi hatalom ellenséges állást kénytelen elfoglalni a felekezetekkel szemben s az ellenségeskedésnek rendesen a vallás- és lelkiismeretszabadság adja meg az árát. Példa erre a németalföldi királyság. 1814-ben, midőn még Belgium a szövetségesek hatalmában volt, a következő hivatalos iratot küldte a kormány a namuri püspökhöz és a többi egyház-