Moulart Nándor J.: Az egyház és az állam. A két hatalom eredete - egymáshoz való viszonya, jogai és hatásköre. 1. kötet, 47. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1884)

Második könyv. A két hatalom kölcsönös viszonyai: különbsége, függetlensége, az egyház elsőbbsége, unio

MOULART, AZ EGYHÁZ ÉS AZ ÁLLAM.

337

lege volt. Már az első császárokat is felbőszítették a keletkező egyházat pusztító eretnekek. Az általok kibocsátott rendszabályokra némely eretnekek utálatos tana adott alkalmat, különösen a manichaeusoké, kik már a pogány Diocletián és Maximin császárok szigorát is kihívták magok ellen. Annyi bizonyos, hogy ez utóbbiak téves tanai nemcsak a katholikus dogmát, de az erkölcsiség alapját is megtámadták és arra irányultak, hogy a gonoszság és romlottság legborzasztóbb kihágásait naprdl-napra szaporítsák. Ámde éppen a nevezett és a középkorban újra feltámadt manichaeusokkal állott szemben először az inquisitio. A nyomban utánok : a 12. 13. és 14. századokban keletkezett eretnekségek a lázadás és erkölcstelenség jellegét hordták magukon. Az albigiak, a waldok, huszsziták, katharok, patharok, és egyéb eretnekek az egyház dogmáival való ellenkezés által oly elveket állítottak fel, melyek megrázkódtatták a társadalmi viszonyokat és tág kaput nyitottak a leggyalázatosabb erkölcstelenségeknek is • a házasságot ágyasságnak nevezték, az egész vallást fenekestül felforgatták, a templomokat lerombolták. E rajongók oly nagy bajokat okoztak az egyháznak, hogy Raimond, az öreg Toulouse-i gróf ekként panaszkodott a czisztercziták 1177-iki főkáptalanja alkalmával : „Ezen eretnekségek annyira elszaporodtak, hogy válaszfalat emelnek a férj és neje, az atya és gyermeke között ; a papok is engednek a csábításoknak, az elhagyott templomok pedig romba dőlnek ; a gyermekeket sem keresztelik meg többé. Én gyönge vagyok ez árnak gátat vetni ; mert elcsábították már első hűbéreseimet is, a kik magukkal ragadták az egész néptömeget. Itt csak a világi hatalom és az állam kardja segithet. Én azért a franczia királyhoz fordulok segítségért, és véglehelletemig ott fogok mellette küzdeni, hogy kiirthassuk ezt a gyalázatos eretnekséget.“ Hogy tűrhette volna nyugodtan a középkor hite és zordon természete az ilyen kicsapongások továbbterjedését ?

Ez időbeli eretnekek a 16. század reformátorainak előhírnökei voltak. Észszerűen nem lehet a spanyol királyoknak bünül felróni, hogy a szigor fegyveréhez nyúltak az úgynevezett reformatio ellen, melyet Angliában a vérszomjas VIII.

M o u 1 a r t, az egyház és az állam. 22