Moulart Nándor J.: Az egyház és az állam. A két hatalom eredete - egymáshoz való viszonya, jogai és hatásköre. 1. kötet, 47. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1884)
Második könyv. A két hatalom kölcsönös viszonyai: különbsége, függetlensége, az egyház elsőbbsége, unio
268 MUNKÁLATOK 47. ÉVFOLYAM. világosan folyik a már általunk bőven kifejtett elvekből, melyek szerint az egyház és állam ugyanazon eredettel és végczéllal bir és a melyek alapján bebizonyitottuk, hogy a kőt hatalomnak karöltve kell működni és a legtökéletesebb egyetértésben kell élni. Hogy azonban teljes világításba helyezzük azon különböző indokokat, melyeken a kölcsönös támogatás méltányossága és szükségessége alapszik, most mintegy kis keretbe foglaljuk érveinket. Egyszerű, elemi alapigazságok ezek, melyek oly világosan folynak a keresztény kinyilatkoztatás alaptételeiből és az ész természetes világából, hogy szükségképen el kell azokat fogadnunk, ha hittel bírunk. 1. Az állam kötelmei. — Az állam abbeli kötelességének, mely szerint köteles megvédeni a katholikus vallást, forrása azon hármas viszony vagy kötelem, melyben Istennel, az egyházzal, alattvalóival és a társadalmi renddel áll. Fejtsük ki röviden e pontokat egyenként. Minden teremtett eszes lény tartozik a maga hatáskörében az isteni gondviselés által felállított rendet fenntartani, a végtelen Bölcseségnek a világegyetem rendezésében megállapított terveit a lehető legtökéletesebben megvalósitani, az erkölcsi világ törvényeinek megtartásán munkálkodni, az igazságot és igazságosságot a földön támogatni, terjeszteni és védelmezni, szóval úgy cselekedni, hogy Isten akarata minden dologban és mindenütt teljesüljön, hogy ezáltal a teremtés legfőbb czélja, Isten dicsősége minden dologban nyilvánossá legyen. E törvény metaphysikai szükségességü általános törvény, ép oly bizonyos, mint Isten léte. Az államnak tehát azon kell lenni, hogy Isten országa a földön minél jobban elterjedjen, az igaz vallás minél több követőt nyerjen, és hogy az egyház szabadon gyakorolhassa a hívők felett hatalmát. S valóban lehetséges-e az, hogy Isten, midőn a világi fejedelmeket saját hatalma egy részével felruházta, más valamit tartott volna szeme előtt, mint minden ember földi rendeltetését, hogy t. i. őt megismerjük, neki szolgáljunk és szeressük ? Lehetséges-e az, hogy a hatalom, mely isteni eredetének tudatában van, mely tudja, hogy e
