Moulart Nándor J.: Az egyház és az állam. A két hatalom eredete - egymáshoz való viszonya, jogai és hatásköre. 1. kötet, 47. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1884)
Második könyv. A két hatalom kölcsönös viszonyai: különbsége, függetlensége, az egyház elsőbbsége, unio
260 MUNKÁLATOK 47. ÉVFOLYAM. azt is tanúsítják, hogy csak ott kívánatos a két hatalom egyesítése, a hol az egyház függetlenségének biztosítására szükségesnek látszik. Ez az evangéliumi törvény1) és a sz. kánonok* 2 3) szellemével tökéletesen megegyezik. Mindazonáltal meg kell jegyeznünk, hogy saját szükségleteit maga az egyház ítéli meg ; ő hozzá tartozik a szükséges biztosítékok meghatározása.8) 3. Egyetértés és viszálykodás. — Van még egy harmadik magyarázat is, mely már közelebb áll a mi felfogásunkhoz, melyet alább fogunk előadni ; az egyház és állam egyesülése (unió) egyetértést, békét és egymáshoz való viszonyaikban kölcsönös jó akaratot jelenthet, mig azok egymástól való elválasztása alatt ellenségeskedést és viszálykodást érthetünk. Ily szempontból tekintve a dolgot az egyház és állam közötti viszony jellemzésében nem lehet nagy eltérés. Senki sincs, a kinek az ily egyesülést mindig s mindenütt óhajtania nem kellene ; mert az természeténél fogva jó és szükséges : minthogy mindakét hatalom ugyanazon forrásból ered és végelemzésben ugyanazon czél felé törekszik ; mivel Isten mindkettőt az emberek jólétére alapította, nyilvánvaló, hogy egymáshoz való viszonyuknak alaptörvényét a legtökéletesebb egyetértésnek kell képezni. Ezen egyetértés abban nyilvánul, hogy a két hatalom kölcsönösen tiszteli egymás jogát. 4) És alig találkozhatik olyan ember, a ki nem utasítaná vissza, nem küzdene teljes erővel az elválasztás ellen, mert ez lényegében rossz és éppen "oly hátrányos az államra mint az egyházra nézve. Az ész és történelem egyformán bizonyítják, hogy semmi sem veszélyezteti jobban az emberiség jólétét, mintha az oltár és trón közötti egyetértés köteléke megszakad. „Mihelyt kitör a viszály a két hatalom között, Írja chartres-i sz. Ivó II. Pascal pápának, — nemcsak a kisebb dolgok szenvednek kárt, de a nagyobbak is szomorú sorsra jutnak és tönkre mennek.“ A szabadság rögtön ha1) Luk. 12, 25, 26 ; Márk 10. 42. II. Tim. 2. 4. 2) Decret, lib. III. tit. 50. 3) Fent a 175. 1. 4) Fent a 167. s. k. 1.
