Moulart Nándor J.: Az egyház és az állam. A két hatalom eredete - egymáshoz való viszonya, jogai és hatásköre. 1. kötet, 47. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1884)
Második könyv. A két hatalom kölcsönös viszonyai: különbsége, függetlensége, az egyház elsőbbsége, unio
250 MUNKÁLATOK 47. ÉVFOLYAM. tagadtok, t. i. azt mondjátok, hogy nem fordulhat elő oly eset, melyben az alattvalók a fejedelemnek tett hűség eskü alól megszabadulnak ; ámde a katholikus egyház nagyobb része, valamennyi tbeologiai iskola, mely Kálvin fellépéséig létezett, szilárdul ragaszkodott azon tanhoz, hogy ha a fejedelem megszegi az Istennek és alattvalóinak tett esküjét, — melyszerint a katholikus hitben akar élni halni, — és nemcsak hogy arianus vagy mohamedanus lesz, de annyira megy, hogy hadat üzen Jézus Krisztusnak, vagyis erőszakot követ el alattvalóinak lelkiismeretén, őket az arianismushoz, moha- medanismushoz vagy efféle feletkezethez kényszerítvén átpártolni, — hogy az ilyen fejedelem, mert pártütést követett el Krisztus ellen, trónvesztettnek nyilvánítható és alattvalói lelkiismeretűkben s az egyházi itélőszék által feloldozhatok a tett hüségeskü alól ; és ily esetben az egyházi tekintély a pápa személyében vagy a zsinat által nyilvánitja ki, hogy e tény megtörtént.“ Nem csupán az egyház többi része, hanem még Francziaország valamennyi Írója is, mióta ott katholikus iskolák léteznek, ez utóbbi vélemény hive volt, t. i: hogy az alattvalók, ha a fejedelmek eretnekekké vagy hitetlenekké lesznek és a kereszténységet vagy a katholikus vallást üldözik, feloldozhatok a hűség eskü alól.1) Még napjainkban is vannak oly kormányok, melyek tudományos téren a legnagyobb hévvel küzdöttek az ultramontán tan ellen, mégis kénytelenek voltak azt gyakorlatben elismerni. Egy Lajos Fülöp uralkodása alatt nyilvánosságra hozott iratban a hires Affre érsek kimutatta, hogy az első császárság, a restauratio, a júliusi kormány minden fontosabb alkalommal, ámbár a gallikanismus hiveinek vallották magukat, gyakorlatban mégis az ultramontanismust követték.2) Mit nem tettek 1804, 1817, és 1830, sőt 1848 után is annak kieszközlése végett, hogy engedje meg az egyház a forradalomszülte kormányoknak liüségesküt tenni ? Ha ugyanis elismerjük, hogy * 2 *) L. Charlas de potest, eccl. cap. 30. p. 586 sequ. és Bianclii I. k. 97 s. k. 1. 2) De l’appel comme d’abus, Paris 1815, 290. 1.
