Moulart Nándor J.: Az egyház és az állam. A két hatalom eredete - egymáshoz való viszonya, jogai és hatásköre. 1. kötet, 47. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1884)
Második könyv. A két hatalom kölcsönös viszonyai: különbsége, függetlensége, az egyház elsőbbsége, unio
199 MOULÁBT, AZ EGYHÁZ ÉS AZ ÁLLAM. Schouppe jezsuita atyát9) és Audisiót10) említjük, jóllehet egész sereget hozhatnánk fel. Ligouri sz. Alfonz elvei a hatalom ellen való tényleges ellenállásról ugyan e tanra vezethetők vissza. xl) A két első iró rendszerét főbb vonásaiban ismertetni fogjuk. A tudós jezsuita iró, Taparelli atya, határozottan elveti Bianchi tanát, mely szerint tisztán vallási indokból is szabad a hatalomnak ellenállani. Nézete szerint az első keresztényeknek inkább a halált kellett választaniok, mintsem hogy engedetlenek legyenek a pogány császárok iránt ; és meg is haltak, mert engedelmesek voltak, hasonló körülmények közé jutó utódaiknak követésre méltó példát mutatván. .A tudós ferenczrendit (t. i. Bianchit), — mondja ő, — csak attól való félelme vezette e rendszerre, hogy az ellenkező rendszer uralomra jutásával, a lelkiismeret és az egyház szolgaságba kerül ; a másik ok pedig az akkor általánosan uralkodó népfönségi elmélet volt.“ Taparelli Bellarmint is megtámadja ; nem fogadja el azon állítását, mely szerint a fejedelem az egyházba való belépése által függetlenségében oly megszorítást szenved, hogy őt a pápa a vallás és a hit java miatt le is teheti. A császároknak a kereszténységre való áttéréséről beszélve, igy szól: „A császárok önként lesznek az egyház gyermekeivé, mely kezökbe adja az igazság fáklyáját. A lelki társaság tanitványai közé lépnek, jóllehet az egyháznak semmiféle világi, politikai hatalma sincs. Az egyház tanitását hittel és az igaz vallás védelmezésével visszonozzák, az egyház pedig köteles odahatni, hogy hívei ki ne vonják magukat a politikai alárendeltség alól, vagyis híveiben aláveti magát a politikai hatalomnak. weni kiadás, tóm. 2, 293. old. stb. Ezen mű, jóllehet a részrehajlatlanság és békíilékenység szellemében van írva, azért mégis itt-ott kirí belőle a gallikán tanok iránti rokonszenv. 7) Das Kirchenrecht in seinen alig. Principien III. k. 8) Von der wahren u. falschen Unfehlbarkeit. 9) Cours abrégé de religion n. 67, 97. old. 1. kiadás. 10) Droit public, tom. II, tit. XII. és XIII. n) Homo apóst, tract. Vili, n. 13.
