Moulart Nándor J.: Az egyház és az állam. A két hatalom eredete - egymáshoz való viszonya, jogai és hatásköre. 1. kötet, 47. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1884)
Első könyv. A két társadalomról, a két hatalom sajátlagos eredetéről és szervezetéről - Második rész. Az állam
112 MUNKÁLATOK 47. ÉVFOLYAM. hangosan hirdethetik, s ebben őket az egyházi vagy polgári hatalom nem korlátozhatja.“ E fontos nyilatkozatra nézve mindenekelőtt szükséges kiemelni, hogy meg kell különböztetni magát az elvet, annak bizonyos határozott viszonyok között való gyakorlati alkalmazásától. Az elitélés nem vonatkozik azon lehető helyzetre, midőn az állam, hol a vallásegység nincs meg többé, kényszerítve van az elszakadt felekezet követőinek vallásszabadságot és politikai jogokat engedni. Később még visszatérünk e pontra, és a dolog fontossága által megkivánt gonddal fogjuk megvizsgálni és törekedni fogunk, hogy szabatosan és szigorúan meghatározzuk a pápai okmány által elvetett három tétel jelentőségét. A szent atya magát a politikai natu- ralismus elvét kárhoztatja, vagyis azt a praetensiót, mely ebből akarja megállapítani a legjobb kormányformát; e szempontból fogjuk vizsgálni. A naturalismus két neme. — Hogy elkerüljünk minden kétértelműséget és a tárgyalást azon térre vihessük át, melyen haladni akarunk, meg kell különböztetnünk a naturalismus két nemét ; e megkülönböztetés oka abban van, hogy más módon fogja fel az általános világrendet a keresztény tudomány mint a hitetlen tudomány. A politikában az egyik a tiszta naturalismus a másik a mérsékelt naturalis- mus hive ; ez utóbbit keresztény politikai naturalismus- nak is nevezhetnék, mert a kereszténység tanaira akarták építeni, hasonló okból beszélnek kát h ölik us liberalismus- ról is, ámbár az egyik éppen oly messze van a kereszténységtől mint a másik a katholicismustól. 1. A tiszta politikai naturalismus. - Ez alatt a vallási és bölcseleti naturalismusnak a társadalmi és politikai rendre való alkalmazását értjük ; a független erkölcs pedig nem egyéb, mint ugyané rendszernek az egyéni életkörre való alkalmazása. Védői az atheusok, deisták és ratio- nalisták. E bölcselők elvetik a természetfeletti rendet és minden positiv vallást. Az isteni kinyilatkoztatást, Istennek sorsunkra való minden közvetlen befolyását, az ember méltósága és az ész függetlensége ellen intézett merényletnek
