Moulart Nándor J.: Az egyház és az állam. A két hatalom eredete - egymáshoz való viszonya, jogai és hatásköre. 1. kötet, 47. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1884)
Első könyv. A két társadalomról, a két hatalom sajátlagos eredetéről és szervezetéről - Második rész. Az állam
110 MUNKÁLATOK 47. ÉVFOLYAM. ják ; — ámde magoknak e törvényeknek egyedüli zsinórmértéke a törvényhozó érdeke és szeszélye. Különben is mily tekintélyök lesz ? Láttuk már, hogy azon pillanattól fogva, melyben a társadalmat Isten közbejötté nélkül akarjuk megalapítani, nincs semmi jogczim, amely bármily jognak, bármily hatalomnak alapul szolgálhatna. A nyers erő lesz a társadalom működésének egyetlen szabályzó elve, a politikai erkölcsiség egyedüli alapja és egyedüli szentesítése! Sokkal bölcsebben jártak el a pogány ó-kor bölcsészei és törvényhozói mint a mi hitetlen kortársaink, a midőn a vallást tették a társadalmi intézmények alapjává. Az igaz, hogy nagy tévedéseket is vegyítettek ez elvbe, nagyon sokszor rosszul alkalmazták, sőt azzal vissza is éltek, ámde mindig szükségesnek tartották. Minos, Seleucus és a 12 tábla • törvényei egészen az istenek félelmén alapulnak. Sőt Plato azt állitja, hogy az igaz Isten nem ismerése az államokra nézve a legnagyobb szerencsétlenség és a vallást elpusztítani annyit tesz, mint minden emberi társadalom alapját tönkretenni. A törvényekről szóló értekezésében Cicero is a gondviselést minden jó törvényhozás alapjának mondja, és Plutarch egy nagyon ismeretes mondásában azt állitja, hogy nem kerüli el a végenyészetet azon város, melynek kormányzásában nem a vallás az első tényező : „Könnyebb, úgymond, várost a levegőbe építeni, mint államot alapítani ott, hol az istenekben való hit ki van irtva.“ A társadalmi erkölcsöt tehát a természeti vallás dogmáitól nem választhatjuk el ; látni fogjuk tüstént, hogy ugyanazt kell mondanunk a kinyilatkoztatott vallás dogmáiról is. III. A politikai naturalismus vagy a liberalismus. — Ama törekvés, mely arra czéloz, hogy a természetet a kegyelemtől, az észt a hittől részben vagy egészben elvá- laszsza, függetlenné tegye, képezi alapját azon tévelyeknek, melyek a modern társadalmakat rombolják, alapjait aláássák. Ez a forradalom müve, s czélja nem más, mint a természet- feletti rend teljes megsemmisitése. A hőslelkü IX. Pius pápa hosszú és dicsőséges uralkodása alatt soha sem szűnt meg
