Munkálatok - 46. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1883)

ELŐSZŐ.

Magyar egyházirodalmi iskolánk kiadványainak negyvenhatodik évfolyamát bocsátja a szellemi munkásság nyilvános terére. Elismerjük, hogy szerény irodalmi tevékenységünk jelen eredménye nem nagy mérvben fogja gazdagítani a katli. tudomány kincstárát. De a tudományos számbavétel igénytelenségének igazi tudata nem zsibbasztja meg önművelődési törekvéseink erélyét, mert bizalommal reményeljük, hogy nagylelkű jőltevőink s szerető ügybarátaink e törekvések életrevalóságát nem a létesített eredmények értéke, hanem erőink egységesítésének jövőre kiható becse szerint ítélik meg. Es e meggyőződés emel, lelkesít, kitartó pályafutásra int.

Vezércsillag gyanánt felénk ragyog múltúnk szellemi iránya, melynek uj létjogot adott a keresztény világ első tanitója, XIII. Leo pápa. A szent Atya levele, melyben iskolánk félszázados fennállásának örömünnepe alkalmából apostoli trónja elé letett legmélyebb fiúi hódolatunkra kegyelmesen válaszol, iskolánk legdrágább ereklyéje — s majdan az életben — társadalmi vándorutunkon talizmányunk lesz. Irodalmi egyesülésünk szellemét dicséretesnek jelentette ki, testületi munkálkodásunkat apostoli áldására méltatá. Ezáltal szentesítette a jelent és megáldotta a jövőt.