Munkálatok - 46. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1883)

A KEBJESZTÉNYSÉGKÖL VALÓ ELPAET. A LEB. PBOTEST.-BAN. 43

czáfolhatatlan igazságoknak vették, Krisztusról magáról, lényéről és törekvéséről csak kevés bizonyos maradt reánk. Csak annyi biztos : az evangéliumokban leirt Jézus nem egyéb, mint mondakép, irányzatos iratok szüleménye s nem a történelmi Jézus. Életének csupán legáltalánosabb vonásait nem támadták meg : azt, hogy názárethi volt, a kézmiivesházat, a számos fiés nőtestvérrel megáldott családot, a keresztelő János tevékenysége folytán történt nyilvános föllépését, Kafarnaumot mint működése központját, hogy tanítványokat gyűjtött, hogy a figyelmet magára vonta, jeruzsálemi útját s a keresztfán szenvedett halálát. Föladata az volt, hogy a messiási uralmat kiter- jeszsze, hogy az, Izrael a bőltöbbi nép közé átszivárogva, tisztán isteni és emberi szereteten alapuló állapotot hozzon létre. Hasonlithatatlan vallási képzettségével, istenségéről való benső meggyőződéssel, teljes bizalommal az «Atya» iránt nemesen feláldozva önmagát, általános emberszeretete és mocsoktalan tisztasága által követőit a szentek közönségébe hívta meg.1

Nem tud sokkal többet mondani Jézusról dr. Schwarz K. udvari főprédikátor és főszentszéki tanácsos, ha azon kevés világosat és bizonyosat, a mi előadásaiban található, elkülönítjük a határozatlan és csillogó, czifra szóvirágoktól, melyeket az írásból eltulajdonított és valódi udvari prédikátori modorban felhasznált. «Az Istennel való legbensőbb egyesülés és ugyanazonosság érzete, az általa való fenntartás, ezen soha meg nem zavart harmonia képezte lényének alapjellegét, a mint önmaga kimondá a harcz ama nehéz órájában: «Még sem vagyok egyedül, mert az Atya velem van.» S természetének ezen alapvonásából sarjadzott ama szellemi találmány, mely egy újvilág felfedezéséhez hasonlóan, az emberiséget isten— gyermekség gyanánt mutatá be. A legfölsége- sebb lény, ki egy világ fölött uralkodik, kinek mindenhatósága előtt porba omlik a teremtmény, az emberiség atyja, az ember az Isten gyermeke, isteni származással bir; ez azon vallás, melyben az emberiség ezredéves kutatás és vágyakozás után végre föltalálja méltóságát, a békét és reményt, és a mely minLang. H. f. i. h.