Munkálatok - 46. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1883)

A KERESZTÉNYSÉGTŐL VALÓ ELPART. A LIB. PROTEST.-BAN. 39 egyéb, csak a kereszténység tulajdonképi lényegé­nek tiszta és teljes kifejezője n e ni. Nem ! én nem szé­gyenlem oly leplezetlenül, amint csak lehetséges, kimondani,, hogy ezen hitvallás nem tartalmazza a keresztény­ség magvát, hanem csupán annak boritékát. Mindensz ellem i érzékileg, minden benső külsőleg van itt előadva. A szent Lélektől való fogantatás, a pokolba való alászál- lás, a menybemenetel, az Isten jobbjánál való ülés és végre a test feltámadása, valljon más-e ez, mint a szellemi vallásnak érzéki képekké való formaszerü lealacsonyulása ! S mennyi van benne elhallgatva, a mi pedig a kereszténység lényegéhez tar­tozik. Tehát még azt sem tudhatjuk meg, hogy mily értelemben mondható Krisztus az egyház egyedüli fejének ? Csupán egy csodákkal gazdagon hímzett köpeny van az Úr vállaira vetve, de arczát nem látjuk, szivébe nem hatolunk be. Igen, oly kevés van az apostoli hitvallásban a kereszténység tiilajdonképeni lényegéről, hogy ki kell mondanunk, lia a kereszténység nem volna több, mint az apostoli hitvallás, már rég szétziillött volna, és érdemes lett volna arra, hogy szétzüllj ön.» «Be kell vallanunk s ezt egész nyíltsággal teszsziik, hogy a csoda mindenüvé, még a kereszténységbe is belopódzik s hogy az a zsidóság végzettéljes öröksége, azon vallásé, mely a természetfölötti és tulvilági* Jehovát, kinek mindenha­tósága nagyobb, mint kormányzói bölcsesége, uralja, azon val­lásé, mely előtt a természet nem egyéb, mint ingó, laza tömeg, mely vele, az isteni mindenhatóság által, minden helyen és min­den időben át lön törve és likasztva. Igen ! Istennek ezen töké­letesen külső viszonya a világhoz, ezen külső beavatkozás tük­röződik vissza még egy némely keresztény dogmában is, jelesül a csodákról és az inspiratióról szóló tanban; ezen teljesen gépies folyamatban, melyben az emberi szerző szellemi ereje egészen háttérbe szorul és megsemmisül ; nemkülömben a kinyilatkozta­tás tanában, a mely igen szűk körre, a zsidó népre, Krisztusra és apostolaira lön szorítva. Azonban — és erre fektetjük a leg­nagyobb súlyt, csupán csak a világ és természetnézlet az, mely még magán viseli a zsidó jelleget, nem az képezi az új vallás tulajdonképi központját és forrását . . . Nem egyéb az

Next

/
Oldalképek
Tartalom