Munkálatok - 46. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1883)

32

MUNKÁLATOK 46. ÉVF.

ved.1 Hogy pedig a pseudomystikus vagy rationalisticus subjecti- vismus végső lánczszemea régi protestáns alakelv fejlődésének, a mai buvárlat alapján többé nem tagadható. «Igen ok- és alapszerű, mondja Frank F.,1 2 3 ha látjuk, hogy a reformátió tényével a subjectivismusnak korszaka áll be. A római ellenfelek ellenvetései olyanok voltak, hogy ezt az evangélikusok öntudatába kellett hozniok, ha még oly kevéssé voltak is az utóbbiak hajlandók és képesek ezt elismerni. És a tényleges menet, melyen a reformátió az általa érintett sokféle körökön belül haladt, a szakadások, felekezetek, eretnekségek, melyek kíséretében feltűntek szükségképpen oda hatottak, hogy a látszat, mintha a hit biztosítása mindenek előtt valamely objectiv tekintélyen alapulna, meghiusúljon . . . A védelem nem vezetett czélra ha az, az alanyi tényezőt valamikép eltakarva vagy eltagadva, a sz. írás legfőbb tekintélyét egyenesen arra alapítá, hogy az az Isten igéje vagy, hogy ihletve van,— látható eltérés a felállított kérdéstől, mikor arról van szó, hogy az ily minőségű sz. írás reám, hívőre nézve mikép tekintély vagy pedig a mi az igazságot jobban megközelítette, ha a sz. Lélek tanúságára tért vissza, de a melyre ismét az a kérdés, mikép jövök én, hivő arra, hogy azt annak tartsam, hogy azt tekintélynek elfogadjam.» Ez azon «szennyes széles árok,» melyről Lessing szól, s melyen nem tudott áthatolni,habár oly gyakran és komolyan megkísértő ő (protestáns álláspontból)8 ezen ugrást is. Azért utal ő Gőze4 lelkészszel szemben a regula fideire, mely a sz. írás előtt a hit normája volt s mely után maga a sz. írás Ítéltetett. A mellett maradunk tehát, hogy: a «sz. írás egyedül» nem oly biztos alap, hogy arra vallási rendszert lehetne alapítani. A hivő örökölt nézeteit meg fogj a benne találni, kellemetlen intézkedés és álmysztikus fanatis- musok fogják belőle nyerni táplálékukat; Schleiermacher iskolájával együtt hitének csak próbakövét ismeri föl benne, mit őnem belőle, hanem saját benső tapasztalásából merített ; végre a libe1 Resch, das Formalprincip des Protestantismus, 1876. VIL 1.

2 System der Christlichen Gewissheit. I. k. 1870. 1.

3 W. W. VI. 348. 1.

4 W. W. VIII. 22.1.