Munkálatok - 46. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1883)
A MODERN BIBLIA-KRITIKA, STRAESZ D. F. 19 Nemcsak az marad homályban előttünk, hogy hogyan lett Jézus, hanem az is, hogy mi volt és mi lett... Egy oly lény, a melyet én csak homályos körvonalakban ismerek, a mely lényeges dolgokban is rejtélyt képez, tudományos vizsgálódásaimat érdekelheti ugyan, de a gyakorlati életben vezetőm nem lehet. Csak egy határozottan körvonalozott lény, melyhez ragaszkodhatni, képezheti a hit Krisztusát.«1 Huber J. ezen utolsó nyilatkozat miatt azzal vádolta Strauszt, hogy Jézus személyének és a kereszténységnek magasabb felfogásától emiitett utolsó iratában elpártolt. Keserűséggel telten válaszolt erre az ősz polemikus: «Nos, hogy az elpártolásnak bizonyos motívumai vannak, azt az ó- katholicismus állhatatlan elöharczosa saját körében tett tapasztalataiból tudhatja. Az én elpártolásomat legfölebb is az okozhatta, hogy bizonyos melléktekintetek, a melyek azelőtt visszatartottak attól, hogy a legvégső határig menjek, ma már nem léteznek. Erről azonban szó sem lehet...Ha legújabb művemben azon eredményhez jutottam volna, hogy Jézust még továbbra is elismerhetjük vallási életünk középpontja és gócza gyanánt, különösen két körülménynyel jöttem volna ellenkezésbe, azzal t. i. hogy először csak igen kevés összefüggőt tudunk róla és másodszor, hogy abban is, a mit róla tudunk, rajongólag phan- tastikus vonásokat ismerünk fel — s igy ebben kézzel foglia- tólag nincs elpártolás, hanem pusztán azon normalis következménye a tudományos meggyőződés fejlődésének, hogy egy oly vélemény előtt, a melytől még megszabadűlhatni véltem, most tökéletesen meghódoltam.«1 2 Vizsgáljuk most röviden, hogy miként fejlődött a Protestantismus, Strausz befolyása által, rationalismusból mysticis- mussá, majd később nihilismussá. Ezen fejlődést Tholuck állitja élénkbe, midőn a legújabb haladás képviselőjének a főbb vallás igazságokról szóló és egy régi rationalistához irányzott beszédet ad szájába: »A szabad és értelmes szellem Luther által sza- kitott az egyház tekintélyével; ezáltal megszabadult ugyan 1 Der alte und der neue Glaube. 77. 1. skl. 2 U. e. Utószó. 34. 1. 2*
