Munkálatok - 46. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1883)
Énekköltészet a második időszakban
KATH. VALLÁSOS KÖLTÉSZETÜNK A JELEN SZAZADBAN. 407 mi simítás a kiadó-kántorok (úgy nevezett vándorkántorok, kik bolyongásukban itt is, ott is Írásba foglalnak egy-egy énekeket) részéről. A dogmatikus sok tekintetben kifogásolhatja ez éneket, a költészet barátja pedig édes kedvteléssel gyönyörködik a romlatlan vallásos kedély mesterkéltséget nélkülöző, hamisítatlan nyilvánulásaiban. * * * Végezetül még a halottas és temetési énekekről kell megemlékeznünk. — Az a «Katholikus halotti szerköny», melyet Hajdú Gábor pápai karmester 1856-ban kiadott, avult nyelvezete — s egyáltalában ódon jellegénél fogva nem felelt meg a korviszonyoknak. Egy irodalmi színvonalon álló s a szent-költészet fejletségéliez illő Temetőkönyv eszméjével a Zsass- kovszky testvérek foglalkoztak, kiknek már a Tárkányi- féle Enektár sikeres összeállításában is dicséretes részök volt. 1859- ben megjelent «Cantica sacra» czimű munkájúkhoz mellékeltek egy Funebrale czimű részt, melyben izelitőiil néhány (50), legnagyobb részben uj s a nevezetesebb egyházi költők (Mindszenty, Hájéi-, Orosz Â., Makáry György világi, Kuliffay Ede, Somogyi Ignácz) által készített halotti éneket nyújtottak s ugyanekkor kilátásba helyezték egy terjedelmesebb és minden igényeknek megfelelő Temetőkönyv összeállítását is, mihelyt a szükséges énekkészlet rendelkezésökre fog állani. Igéretöket csak 20 év múlva válthatták be. Addig is a felmerülő szükségek fedezésére Huszár Károlyon kívül Garay Alajos adott ki 1860- ban egy terjedelmesebb munkát (Temetési gyászénekek) Mindszenty, Sujánszky, Pájer és Talabér néhány darabján kivid legnagyobb részben saját műveiből összeállítva. Gyászénekei közép helyet foglalnak el a temetési énekek és halotti búcsúztatók közt. — Chilkó Sándor, Balogh János, Olasz Lajos hasonló irányú művei inkább búcsúztatók, mint szorosan vett halotti énekek. A sikerült kivitel dicsésége e téren is a Zsasskovszky-testvérek nevéhez fűződik. Ugyanis 1859-ben tett Ígéretükhöz képest a szükséges énekkészlet összegyűjtése után 1879-ben megjelent Temetőkönyv-ükben oly művet bocsátottak közre, mely mind tartalmi gazdagsága mind
