Munkálatok - 46. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1883)
Az egyh. költészet időszaka
KATII. VALLÁSOS KÖLTÉSZETÜNK A JELEN SZAZADBAN. 371 cziinű műveit írta, sokszor hibásan kezeli, az ötödik lábon gyakran alkalmazza a kivételes spondaeust, s többször elhanyagolja a sormetszetet. Hexameterei valódi zengzetességgel csak nagyimba bírnak. E jelentéktelen alaki fogyatkozásokért azonban fényesen kárpótol költészetének tartalmassága, mely fennkölt érzelmeinek ragyogó keretében jelenik meg, s tanúságot tesz a valódi költői hivatottságról. — Érzi, hogy Istentől nyerte e becses talentumot, Isten dicsőségére óhajtja azt kamatoztatni. Isten öntötte szivébe az ihlet ajándékát, ő ez ihlet segélyével Isten közelébe emelkedik, magával ragadva az emberek szívét. A mily szépen, ép oly találóan jellemzi Pály költészetét egyik elmés írónk s jeles egyházi költőnk : «Pály nem érzi jól magát a göröngyön; vallásos ihlete szárnyain felfúrja magát mint a pacsirta a tiszta ég azúrjába, csicseregve, dalolva, mintha nem akarna addig megnyugodni, mig a Mindenható keblére nem lip- pen».1 Isten iránti forró szeretet vonzza öt az ég felé. E lángoló szeretet az, mely képzelete hevével egyesülve áttiizesiti dalait. Költészete mint a zsidókat vezető tiizoszlop a pusztában, mennyeihez hasonló fénynyel világit a vakoskodó társadalom előtt, mely a hitetlenség sivár pusztáján irányt vesztve tévelyeg, s csalfa bolygó tüzek után futva az erkölcsi romlottság ingová- nyai között siippedez. Pály költészete odavilágit a mennybe vezető útra, mert annak dicsőségét sugároztatja vissza, ki azt mondá magáról: «Én vagyok a világ világossága, a ki utánam jő, az nem jár sötétségben, hanem az élet világossága lesz nála.» Csak világítson ezután is, terjeszsze az igazság fényét! A meggyujtott gyertyát nem szabad véka alá rejteni. Annak a gyertyatartón van igazi helye, hogy fénye szemlélhető legyen minden embertől. Mert ha valakire, bizonyára az egyházi költőkre alkalmazhatók legjobban édes Üdvözítőnk ama szavai : Ti vagytok a világ világossága!». A szatmári egyházmegye tagjai közül mint a vallásos költészet művelői kiválnak még a következők is : Paskuj Lajos, jelenleg apátkanonok. Szül. 1825-ben, 1 Képássy János. Magyar Állam. 1882. 82. sz. 24*
