Munkálatok - 46. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1883)
Az egyh. költészet időszaka
348 MUNKÁLATOK 46. ÉV F. hasonlítható. Valamint tudniillik a keresztény vallás természetfeletti jellegét a góth styl fejezi ki legjobban, mint a melynek minden alkatrésze szembeszökő könnyedséggel törekszik ég felé, úgy Rosty költészetének merész szárnyalása, magas lendülete is ama szavakat juttatja eszünkbe: Sursum corda! fölfelé a sziveket! A góth Ízlés arányos szerkezetének Rosty költészetében a berendezés symmetriája, a góth styl gyönyörű színezetű iivegfestményeinek s az ezeken átszürődő világosságnak Rosty költészetében a nyelvezet ragyogó szépsége s a költeményei felett lebegő mysticismus derengő homálya felel meg. Végre valamint a góth stylü templom legsajátosabb s leggyakoribb díszítését a különféle változatokban alkalmazott kereszt (az üdvözítő jelképe) és rózsa (a boldogságos Szűz symboluma) képezi, úgy Rosty költeményei is a leggyönyörűbb változatokban, közelebbi vagy távolabbi vonatkozással leginkább a keresztre feszitett Megváltó s a „titkos értelmű rózsa“ körül csoportosulnak. A kinek ferde Ízlése anyagias korunk érzékies iránya szerint nagyobb élvezetet talál a színházak s modern épületek szeszélyes berendezésében, az természetesen semmi lélekemelőt sem fog érezni e templom szem- léleletekor. De az igaz-kivö, ki szereti az Úr házának ékességét, magasztos, elragadó, égbe emelő hatást fog érezni Rosty költészetében, mely hasonlít egy oly díszítésű templomhoz melyben minden tárgy aranytól, ezüsttől ragyog és tiindöklik. Az összbenyomás hatalmas erejét akkor fogjuk majd teljesen érezni, mikor Rosty költeményei gyűjteménybe foglalva látnak napvilágot. A mit dicsöiilt Mindszentynk Báláéról, a Jézustársaság eme ragyogó csillagáról dalolt, szépen alkalmazható Rosty atyára is, hogy tudniillik (ha a hitközöny s az előítéletek sűrű köde eloszlik) : „Dalán félvilág elámul Mely Istent áld, mely hont oktat, Millió szivet dobogtat, És örök dicsőség szállá A jezsuita czellára!“1 Balde (Miiidszenty : IJjabb költeményei),
