Munkálatok - 46. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1883)
Az egyh. költészet időszaka
KA TIT. VALLÁSOS KÖLTÉSZETÜNK A JELEN SZAZADBAN. 347 előtűnik a keresettség, a szerkezetben pedig az erőszakoltság. Túlságosan összehalmozott képei gyakran képzavart okoznak; sokszor az értketetlenségig dagályos. Az önkényiileg megcsonkított (bék, szomor, koszor), a rosszhangzásu kicsinyített főnevek (patakcsa, vil ágosa, galambosa) sértik a nyelvérzéket, azon különös szóösszetételek, melyeket erőteljes gondolatainak s tömör eszméinek kifejezésére használ (gögtövis, iidvkorány, szivéden stb) gyakran homályossá teszik az értelmet. Pedig ezeket oly kitűnő tehetségű költő, mint Rosty Kálmán, ki a nyelv művészi kezelésében oly otthonosságot tanúsít, nagyon könnyen kikerülhetné, s ez által költeményei még értékesebbekké válnának, Eosty képzeletgazdagságánál s magas szárnyalásánál fogva megközelíti Mindszentyt. Nem hiába, hogy egy megyének a szülötte mind a kettő, de költészetük is több rokonvonást tüntet fel ; ilyen például a képgazdagság, magas lendület, folytonos föllengés, eszmei tartalmasság. Ha érzelmeit Eosty is oly megragadó bensőséggel tudná közvetíteni, mint ezt Mind- szentynél találjuk, akkor az egyházi költészet múzsája mindjárt Mindszenty tőszomszédságában jelölne számára helyet. De ha Mintszenty par excellence egyházi költő, mint a ki legteljesebben felfogta s legszerencsésebben tolmácsolta a katholikus világnézletet, Eosty atya hasonlóképen igényt tarthat — és méltán — az egyházi költő kitüntető czimére, minthogy költészetében legszerencsésebben tudja kifejezésre juttatni a symbolismust és mysticismust, a katholikus egyháznak eme két fönséges jellemvonását. Költészetében, mint virágzó rét felett a terjengő illatár, ott lebeg a ínysticisinus sejtelmes homálya, mintegy mérsékelve a magasztos hittitkok kápráztató fényét. A mi az ókori pogány költők műveinek annyi kedvességet és bájt kölcsönözött, a mythologiát, Rosty a keresztény mystikával cserélte fel. E bűvös fátyolon keresztül sugároz- tatja elénk a vallás titkainak tündöklő ragyogását. A mysticismus az ő költészetének légköre, életeleme. Úgy áthatja ez az ő költészetét, mint az ég felé gomolygó tömjénillat betölti a templom minden zegét-zugát. S valóban Rosty költészete legtalálóbban egy góth modorban épült templomhoz