Munkálatok - 46. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1883)
Az egyh. költészet időszaka
MUNKÁLATOK 46. ÉV F. 342 felületesség jellemzi. Inkább aesthetikus mint költő. Sokkal szerencsésebb a kidolgozásban s a forma és nyelv kifogástalan kezelésében, mint a valódi költői tartalom előállításában. Rosty Kálmán (1832—.) A Jézustársaságból, mely nálunk különösen a XVI. században számos kitűnő elöliarczost bocsátott a Protestantismus által megingatott katholicismus rendelkezésére, ez időszaki egyházi költészetünk is szerencsés egy kiváló erőt művelői közé számíthatni az ismert nevű költő, Kosty Kálmán (álnéven: Kálmán, Umbrapacius, Soc. J. S... J . . .) személyében. Rozsnyón született 1832-ben. Gymnasiumi tanulmányait szülővárosában végezte, a jogot pedig Eperjesen és Pesten hallgatta. Majd a hittudományok elsajátítására Esztergomba ment, hol egy évet töltött. Növendéktársai közül megemlítjük Dulánszky Nándort, jelenleg pécsi püspököt s Knauz Nándor esztergomi kanonokot. Fennkölt lelke sugallatát követve 1853-ban a Jézustársaság tagjai közé lépett. A próbaévek s a kiképzési idő eltelte után 1862-ben áldozárrá szenteltetett. A következő évben tanulmányi felügyelő volt a szatmári papneveldében, 1864-ben pedig a pozsonyi jogaka- dénián hitszónoki tisztet viselt. Ez időtől fogva mint a kalocsai gymnázium tanára tölti be azon magasztos állást, mely az ifjúságot, a jövő reményét vallásos szellemű nevelés által Isten országának méltó tagjaivá törekszik képezni. Az egyházi költészet terén jó későn, a hetvenes évek elején lépett fel s azonnal hódított. Szive mélyéről, hol az isteni szeretet hév forrása buzog, mint égretörő vízsugár buggyant fel a költőiség hatalmas ere a szivárványszinek varázspompájával. Szelleme mindig az ég felé tör Alkotójához, mert ismeri és átérzi rendeltetését; tudja, hogy ott a csillagvirányos menny- égben van az ő valódi hazája, ez a föld a mennyei dicsőséghez képest csak siralom völgye, száműzetés hona. Utálja a földet, lia az égre tekint, s azért az epedő vágy forró óhajtásával rebegi:
