Munkálatok - 46. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1883)

Az egyh. költészet időszaka

340

MUNKÁLATOK 46. ÉVF.

természeti képek s a lélek jelenségei közt. Különösen szeret a temetőben az élet múlandóságáról s a tulvilági életről elmélkedni. Az Úrban elhunytaknak békét és nyugalmat óhajt, de az élők közt hadd legyen liarcz mindaddig, mig a bűn ki nem vész a föld sziliéről. Feltünteti a vallás által nyújtott békesség fölényét a világ zajosabb s kevésbé tisztább örömeivel szemben. Szereti a hazát igaz szerelemmel, azért mélyen fájlalja az erkölcsi romlottság terjedését; sorsa átkának nevezi, hogy a nemzetet sülyedésében fel nem tartóztathatja. Az emlékezet szárnyain visszaszáll a szülői lak csendes környékére s megénekli a gyermekkor tiszta örömeit s édes anyja iránt érzett fiúi szerelmét.

Eszméi igen sokszor nem egyebek, mint a szellemi élet köréből elég ügyesen ellesett vonások, melyeket többé-kevésbé találó hasonlítások által igyekszik megvilágítani. A lelkesedés igazi hangja, a tárgyhoz illő emelkedettség csak nagy ritkán (Leborulok oltárodnál, Öltsön szárnyat) nyilvánul költeményeiben ; lantja húrjai jobbára fátyolozott hangokat adnak s e miatt költeményei nem igen lelkesítenek, másrészt pedig ritkán szólnak a szívhez. Csakis azon művei képeznek kivételt, melyekben honszerelmének ad kifejezést erőteljesen, megragadóan s a honfi bánat igaz keservével. Szeret a természet jelenetein andalogni, s igen sokszor veszi képeit innen leginkább azért, hogy gondolatait és érzelmeit ezekhez fűzhesse s ennélfogva e nernii költeményei két részre oszthatók, az egyikben valamely természeti jelenetet fest, a másodikban pedig az ábrázolt képet valamely kedélyéleti mozzanatra vonatkoztatja. Azonban az összefüggés gyakran erőszakolt, az egység pedig laza, felvett képei nem olvadnak tökéletes harmóniába az érzéssel és a gondolattal. Képzelete ugyan nem szegény képekben és hasonlatokban, azonban ezek alkalmazásában nem tanúsít elég műérzéket. A felvett képletet nem tudja természetének megfe- lelőleg keresztül vinni s innen van, hogy sokszor értelmetlen. Némelykor felemelkedik, máskor meg egészen köznapias'. Több gondot fordít a külalakra mint a belszerkezetre. Szereti a csillogó, fényes frázisokat, melyek azonban gyakran nem egyebek üres szóhalmaznál, mert sokszor csak szavakat mond eszme