Munkálatok - 46. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1883)

Az egyh. költészet időszaka

336

MUNKÁLATOK 46. ÉVF.

Gyöngéd szeretettel viseltetik édes anyja iránt, a távolból is oda vágyik vissza a szülői szivre (C s e n d e s magányban) s midőn a betegség ágyhoz szegezi, akkor érzi csak igazán a jó anya liijját (Betegágyon). Megható panaszszal zengi az árva szomorú helyzetét (Az árva panasza. Az anyátlan). Csak az a gondolat vigasztalja, hogy Szűz Máriában második édes anyát talál. Azért a gyermeki szeretet örömérzetével köszönti a boldogságos Szüzet (Estharang szónál) s az igazi bánat mélabus akkordja zendül meg énekében, midőn a felett tűnődik, hogy a szent Szűz iránti érzelmeit nem tudja elég méltóan kifejezni:

Ha én mindazt elmondhatnám,

A mit rólad érezek,

Milyet még a föld nem hallott,

Zengnék olyan éneket,

S énekem, mint a mezőben A tavasznak lágy szele,

Még a kopár kősziklán is Virágokat keltene.

(A boldogságos Szűzhöz).

De mégis annyi szépség és jóság láttára, a mennyi a boldogságos Szűzben összpontosul, nem bírja megállani, hogy a fiúi tisztelet és szeretet gyöngéd bensőségével ne magasztalja őt (Mária szent neve). E második anyához fordul szenvedéseiben (A kesergők édes anyja) jól tudván, hogy ö a bűnösök oltalma, a szomorúak vigasztalója, a keresztények segítsége, Magyarország oltalmazója (Oh Szűz Anyánk). Midőn az élet küzdelmeiben csiiggetegség szállja meg (Elcsüggedünk, Küzdők védasszonya) vagy ha a kísértetek ellen gyöngének érzi magát (Jöjj szűz Anyánk), akkor is a Boldog- ságoshoz folyamodik, hogy szent Fiánál járjon közbe érte s mindnyájunkért. — Az a bánatos hang, mely e költeményeiben rezeg, akkor is érvényesíti magát, midőn a természet szemléletébe merül. A természet jelenségeit is szelíd fájdalmának igéző fátyólával vonja be (Azt gondolom, hogy ősz van, nem tavasz, Őszi nap fény, Csalékony tavasz, Az én