Munkálatok - 46. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1883)
BEVEZETÉS. 3 Azonban ezen hit is veszélyben forog; s innen az intő, az óvó császári szó. A kereszténység — ezt hirdetgetik szóval és tollal — halálos válságban van, sőt, már rég meg is halt, és a Protestantismus csak sir ás ója. A mint azt még a katholi- kus egyházban előadják, az már csak múmia.1 Miután azonban az emberiségnek okvetlenül kell a vallás és nélküle nem élhet, minthogy a socialistikus mozgalmak a társadalmat végveszélylyel fenyegetik, és »a felvilágosodott vallástalanság nem bir tartóssággal,« ha csak azt nem akarjuk, hogy »az egész modern műveltség az ultramontanismus zsákmányává váljék,« nem válaszolhatunk ama kérdésre: Van-e még vallásunk? Strausz mondása szerint »nem«-mel.1 2 3 És azért a mint a neo-platoniku- sok a hanyatló pogányságba bölcsészeti eszmék által uj életet akartak önteni, itt is a jövő vallásának alapvonásait adják elő, a melyek sokkal teljesebben, mélyebben, igazabban és többolda- lulag elégitik ki az emberiség vallási szükségeit, mint a holt kereszténység, s a melyek a vallási öntudat újabb és fokozottabb fejlődését tárják élénkbe, a hol az Isten-embert nem tekintik többé elkülönitett s ön magával nem azonos lénynek, hanem olyannak, a ki az Istennel való egy lényegűségben a legfőbb czélt elérte.8 Hartmann szerint tehát az egyedek feladata az isteni megváltás-folyamatot, véghezvinni. Mert az egyed-tüne- ménynek a közremunkálás kötelmétől való megváltása a természetes halál által bizonyos. Ama lény azonban, mely ennek alapul szolgál nem egyedi, hanem föltétien, s igy nem is szorul egyedi, hanem csupán föltétien megváltásra. Az Isten tehát engem, meg nem válthat; mert a mennyiben tünemény vagyok, nem szorulok megváltásra, amennyiben azonban lény vagyok, annyiban azonos vagyok magával az Istennel. Ellenben én megválthatom az Istent, vagyis positiv tényezőként 1 így Hartmann legújabb művében : „Die Krisis des Christenthums in der modernen Theologie.“ 1830. B műnek czélja, hogy előbb megjelent műveit: „Die Selbstzersetzung des Christenthums und die Religion der Zukunft“ (1874), meg „Die Phänomenologie des sittlichen Bewusstseins“ (1879) kiegészítse. 2 Der alte und der neue Glaube, 1873. 142 skll. 3 Die Krisis der Christenthums. 110. 1. 1*
