Munkálatok - 46. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1883)
XXVI Ez hinte mennyet Kárpát harmas ormán S árnyán e hon virágos kert vala, Nyolczszázados hős vértanúi tornán Megfogyva, mindig fölkelt általa! S hah! most a korcs faj ráfogná a bárdot? Mit gőg s anyaghit rút sarába mártott?! Föl, föl Sionnak őrei, vitézi! Elő erődűl ős hitfánk körűi, Küzdelmetek az égi Ara nézi S győzelmeteknek ihletőn örül ; Toll s szó a szent kard! fel tömör csapatban! Itt milliók . . . ott törpe nyegle had van!! * * * Ti is e szent fán zengtek ifjú Társak Magasbra szállva a göröngy porán . Bár dalotokra fölvirúlna, bárcsak! Romlott hazánkon egy szebb üdv-korány ; Csak zengjetek e fán Ti hű galambok, Hit-győzelemre hívó kis harangok ! ! Tüzet a szívbe ! homlokon borostyánt ! Igét a nyelvre : kétélű acélt ; Legyőzzük igy a leskelő oroszlánt, így küzdve érünk égi pályacélt; Hogy bennetek a hon ujúlva, lássa. Mint boldogít a jónak hős tudása'! Rosty Kálmán S. J. Kalocsa, 1882, Deczember hó.
