Munkálatok - 46. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1883)
A jó s rósz tudás fája. ÓDA Sión ifju bajnokaihoz.*) Magyar Sionnak ifjú csalogányi! Oltárok árnyán zengő zsenge nép! Kiket magasba égi tudomány hi S ihletre gyúlaszt sok, nagy eszmekép : Kit f észketekbe társul emeletek, A vén dalos, regélve száll felétek. — * * # A jó a gonosz tudásnak tünde fája, — Melyen az ős bűn kigyó-fészke ült, S gyümölcse bár a menny titkát kínálja Mézébe mégis átok, vész vegyült: Le dűlt! lecsapta szent Jehóva karja . . . Hullt lombjait pokol-vihar kavarja. — Kavarja, szórja . . . szét a dúlt világon A rósz tudásnak mérges magvait, S buján fakadva kél e vad csirákon A vak pogányság : csalfa, balga hit ; S a gőgös észben érlel törpe szörnyet S előtte rab nép bálványozva görnyed. — •) Midőn a budapesti központi papnövelde egyházirodalmi iskolája szerzőt a t. tagsággal megtisztelte.
