Munkálatok - 46. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1883)

A vallási költészet időszaka

KATH. VALLÁSOS KÖLTÉSZETÜNK A JELEN SZAZADBAN. 207

varázsolja a bűbájos lovagkort minden szépségével együtt; feltünteti a lángoló hazaszeretetei, mely abban a korban a sziveket lievité (Ernyei), a mély vallásosságot, mely a hazaszeretetnek fennköltséget s emelkedettséget adott (Szent László), a nők iránt tanúsitott határtalan tiszteletet és a szerelemnek eszményi fönségét (Edelény) stb. S mindez költői ihlettel, helyenként megragadó szépségű, általában pedig nemes nyelvezeten van előadva. Egyes leirásai (A nép ünnep, Az első szerelem, Az áldozat II-ének, A gyászmenet, A pihenő tábor Ill-é., A keresztelő, A férfi és nő sz erelme, Az ostrom-készület IV-é., A tengeri vihar X-é. stb.) részint festői voltuk, részint élethiiségök s nyugalmasságuk által bájolók.

A nemzet lelkesedéssel fogadta kedves költőjének ez utolsó művét.1 Az elnyomatás gyászos korszakában a ragyogó múlt tündöklő képeivel vigasztalt s a felemelő hatás, melyet a vallásossággal testvériesült honszerelem dicső példája gyakorolt a kedélyekre, bizonyítja, hogy e költői mű szerkezeti hibái daczára is jogosan igényel magának helyet az elsőrendű műalkotások közt.

Sujánszky Antal (1815—).

Legnagyobb szerencsével s legbensőbb hivatással a vallási lantot ez időszakban Sujánszky Antal kezelte.

1815-ben született Pesten; gymnasium! tanulmányainak végeztével az esztergomi papnövendékek közé lépett. A hittudományokat a bécsi Paz- maneumban hallgatta. 1836-ban a budapesti magyar gyakorló iskola levelező tagjává lett, s költészeti működésével hasonló munkásságra serkentette a többi tagokat is. 1838-ban pappá szenteltetvén 16 évi káplánkodás után 1854-ben Budapestre józsefvárosi plébánosnak neveztetett ki. Több éven át (1845—52) vezette az „Őrangyal“ czimű vallásos almanach szerkesztését, melylyel vallásos költészetünk fellendülését nagyban elő. segitette. Egyideig a „Kath. Néplapot“ is szerkesztette. Bokros érdemeinek

1 Az első kiadást rövid idő alatt szétkapkodták. A második kiadás 1854-ben ezen irodalmunkban mindenesetre jellemző megjegyzéssel jelent meg: „Azon előfizetők számára, kiknek az első kiadás ezer példányából már nem jutott.“