Munkálatok - 46. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1883)

A vallási költészet időszaka

KATH. VALLÁSOS KÖLTÉSZETÜNK A JELEN SZAZADBAN. 207 varázsolja a bűbájos lovagkort minden szépségével együtt; fel­tünteti a lángoló hazaszeretetei, mely abban a korban a szive­ket lievité (Ernyei), a mély vallásosságot, mely a hazaszere­tetnek fennköltséget s emelkedettséget adott (Szent László), a nők iránt tanúsitott határtalan tiszteletet és a szerelemnek eszményi fönségét (Edelény) stb. S mindez költői ihlettel, he­lyenként megragadó szépségű, általában pedig nemes nyelveze­ten van előadva. Egyes leirásai (A nép ünnep, Az első sze­relem, Az áldozat II-ének, A gyászmenet, A pihenő tá­bor Ill-é., A keresztelő, A férfi és nő sz erelme, Az os­trom-készület IV-é., A tengeri vihar X-é. stb.) részint fes­tői voltuk, részint élethiiségök s nyugalmasságuk által bájolók. A nemzet lelkesedéssel fogadta kedves költőjének ez utolsó művét.1 Az elnyomatás gyászos korszakában a ragyogó múlt tündöklő képeivel vigasztalt s a felemelő hatás, melyet a vallá­sossággal testvériesült honszerelem dicső példája gyakorolt a kedélyekre, bizonyítja, hogy e költői mű szerkezeti hibái da­czára is jogosan igényel magának helyet az elsőrendű műalko­tások közt. Sujánszky Antal (1815—). Legnagyobb szerencsével s legbensőbb hivatással a vallási lantot ez időszakban Sujánszky Antal kezelte. 1815-ben született Pesten; gymnasium! tanulmányainak végeztével az esztergomi papnövendékek közé lépett. A hittudományokat a bécsi Paz- maneumban hallgatta. 1836-ban a budapesti magyar gyakorló is­kola levelező tagjává lett, s költészeti működésével hasonló munkás­ságra serkentette a többi tagokat is. 1838-ban pappá szenteltetvén 16 évi káplánkodás után 1854-ben Budapestre józsefvárosi plébánosnak neveztetett ki. Több éven át (1845—52) vezette az „Őrangyal“ czimű vallásos alma­nach szerkesztését, melylyel vallásos költészetünk fellendülését nagyban elő. segitette. Egyideig a „Kath. Néplapot“ is szerkesztette. Bokros érdemeinek 1 Az első kiadást rövid idő alatt szétkapkodták. A második kiadás 1854-ben ezen irodalmunkban mindenesetre jellemző megjegyzéssel jelent meg: „Azon előfizetők számára, kiknek az első kiadás ezer példányából már nem jutott.“

Next

/
Oldalképek
Tartalom