Munkálatok - 46. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1883)

A vallási költészet időszaka

MUNKÁLATOK 46. ÉVF. 206 tást. ígéretét azonban be nem válthatta, mert 1095-ben testvérének nász­ünnepélye alkalmával meghalt. A nép emléke megörökítésére egy hegyet emelt (Zoborhegy). A Nyitrán egybegyült föurak a rekkenó nyári hőség miatt László holttestét egyelőre nem Nagyváradra, mint ő meghagyta, ha­nem Székesfehérvár felé szállítják. Azonban útközben pihenőre dőlvén a halottas kocsi minden emberi s állati segély nélkül a nagyváradi útra for­dul. E körülményben a föurak Isten akaratát látván a tetemet Nagyvá­radra szállítják s Boldogasszony templomában helyezik örök nyugalomra. Charitas László szentté avattatását megjósolva holtan rogy össze. Jóslata III. Béla uralkodása alatt teljesül, midőn III. Coelestin pápa Lászlót a szen­tek sorába iktatta (1192). — A nemzet három évig gyászolta dicsőült ki­rályát. Kétes ügyekben sírja felett hoztak Ítéletet, a fiukat László névre kereszteltették, a lánykák nyakékül szent László pénzeit viselték! Városo­kat, falvakat neveztek el az ó nevéről. Ily módon nyilvániták kegyeletüket a szent király dicső emléke iránt. E vázlatos tartalomból is megítélhető, hogy Garaynak e nagyszerű alkotása nem eposz, hanem csak epikai költemény, egy nagyszerű korrajz költői feldolgozásban. Meg van ugyan benne a csodálatos elem s a szerencsés kifejlet (László megdi­csőülése), azonban eposnak még sem nevezhető, mert hiányzik belőle a nemzeti életre döntő befolyású esemény. Igaz ugyan, hogy szent Lászlónak összes tevékenysége a nemzet anyagi és erkölcsi jólétének emelésére irányult, azonban ez nem olyan kö­rülmény, hogy eposi magaslatra emelné az eseményt. Ezenkívül Garay alkotó tehetsége, mely legfölebb mellékcselekmények összetűzésében éri el tetőpontját, nem tudott egységes szerkeze­tet adni e műnek ; az események a helyett, hogy egymásból foly­nának, szigorú történeti rendben következnek egymás után. 8 e szempontból legtalálóbban költői életrajznak nevezhetjük e köl­teményt, mely egyúttal hű képét adja azon kornak is, melynek a hős központját képezte. Elbeszéli szent László életét születé­sétől kezdve egész haláláig, illetőleg szentté avattatásáig, nincs semmiféle nagyobb bonyodalom, a hősnek élete minden fenn­akadás nélkül halad előre. Hanem a mit a művészi alakításban hibázott, azt jóvá te­szi, illetőleg kipótolja a költői feldolgozás által. Szent lelkese­déssel viseltetik magasztos tárgya iránt, a legtisztább hazafiúi érzés a szív legmélyebb vallásosságával egyesül a költői kivi­telben. Képzeletével visszaszáll a ragyogó múltba s lelkünk elé

Next

/
Oldalképek
Tartalom