Munkálatok - 46. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1883)

A vallási költészet időszaka

196

MUNKÁLATOK 46. ÉVF.

jóléte iránt is buzgón érdeklődött, s boldogulások ügyében minden tőle kitelhe- töt megtett. Különösen szivén viselte a népmüvelödés előmozdítását. Mint gondos lelkipásztor éber figyelemmel őrködött híveinek erkölcsi jóléte felett, s költészeti működése is oda irányult, hogy egyrészt a nép buzgóságát s áhitatgya- korlatait nemesitse, másrészt pedig őket az erény gyakorlására s istenes életre serkentse. Az első czélt gyönyörű egyházi énekei, a másodikat pedig különféle iratai s kilencz kötetre terjedő egyházi beszédein kívül különösen gyakorlati irányú erkölcsi versei által igyekezett elérni.

Költői tehetsége legfényesebben az énekköltészet terén érvényesül (1. Énekköltészet). Erkölcsi irányú költeményeiben valamely erkölcsi igazságot vagy társadalmi és polgári erényt (takarékosság, józanság, szorgalom, szavatar- tás, kölcsönös szeretet, adakozás stb.) emel ki, kimutatván azoknak az életre gyakorolt üdvös befolyását; a bűnöket (pazarlás, iszákosság, restség, dologtalanság, szószegés, zsugoriság stb), visszaéléseket, közéleti ferdeségeket pedig részint szeretetne méltó euphemismnssal szeliden csipkedi, vagy pedig előszámlálva ezeknek kái-os következményeit vagy kimutatva nevetséges voltukat, erősebben ostorozza. Egyszóval oda törekszik, hogy az emberek szivében az erények plántáit meggyökereztesse, az erkölcsiség terén felburjánzott gyomot pedig módjával kiirtsa, az erényt inegkedveltesse, a bűnt megutálhassa. S ezt nem holmi száraz, vontatott menetű okoskodással teszi, hanem megnyerő kedélyességgel, bizonyos szelíd guny- nyal, s a hol a dolog természete kívánja, egy kis sarkazmus- sal. Gyakran életkép alakjában tünteti fel az erkölcsi eszme jelentőségét, élethű vonásokkal festve a felvett alakot, mely mindig valamely erkölcsi elvet képvisel. Költeményei, melyeknek minden sorában elevenség lüktet, gazdagok meglepő fordulatokban, elmés ötletekben, nemes kedély melegsége sugárzik szét ezen kifogástalan technikájú költeményekből egész szeretetreméltóságával, nemes lelkének vonzó tulajdonaival.

Szabó Imre (1815—1881).

'1815-ben született Békáson (Veszprémmegye). 1830-ban a veszprémi papnövendékek közé lépvén, a bölcseleti osztályok elvégzése után a bittudományok elsajátítására a budapesti központi papneveldébe küldetett, h o 1 1835-