Munkálatok - 46. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1883)
A N K. IEOD. FŐBB EPOSZI ALK., JELESÜL A DBEIZEHNLINDEN. 147 őrizni a legfölségesebb feladat, minő embernek csak juthat, és csak a legalázatosabb, legtisztább életű hős őrizheti azt. Soká senki nem volt érdemes e fölséges rendeltetésre, inig Titurel, az egyik Anjou-király fia, Salvaterrebe (Biscaya) jött s Montsalvage hegyen a Grál őrizésére Grál várát épitette. Csodálatos a vár leírása. A hely, melyen a vár állott, simára csiszolt onyxból volt, mely ragyogott, mint a hold. A vár templomában 72 kápolna létezett. A kápolnák oltárkövei csupa saphirok, oszlopai csupa drágakövek valának. Gyémántokból nap és hold vala képezve a kápolnában, amelyek színkápráztató fényt sugárzottak szét. A költemény hőse Parcival, Gamuret és Herzelaid gyermeke. E mű a legfőbb isteni és emberi dolgokat felölelő éposz. Parcival példája által a szerző az emberi lélekben Krisztus és a világ harcait állítja elénk; Parcivalt Götlie Faustjával hasonlították össze, de nem helyesen. Faust egy Istentől elszakadt kor képviselője, ki keresi az igazságot, de nem találja; Parcival oly időt képvisel, mely keresi az igazságot s megtalálja és boldog lesz a megtalált keresztény igazság által.1) Eschenbachi Wolfram után az époszi alkotás ragyogó nymbusa homályosodni kezdett ; wiirzburgi Konrád, emsi Rudolf ily alakú költeményei Parcival fönsége mellett nagyon hátra vannak. Később a lyrai költészet, a Minnepoesie lépett az eposz terére. A XVIII-ik század hajnalán Klopstock tiint fel nagyszabású, de inkább epiko- lyrai »Messiáde«-jával. A jelen században Radwitz és Scheffel keltettek méltó feltűnést, az előbbi »Amaranth“, az utóbbi »Trompeter vonSäkkingen« czimű elbeszélő költeményeik által. 1878-iki év szeptember havában jelent meg a »Dreizehnlinden« dr. Fr. W. Webertől, egy keresztény alapokon nyugvó éposz, mely szerzőjét csakhamar nemzete első költői közé emelé. Weber 1813. decz. 25-én született Altausenben Westfaliában. Elemi tanulmányait szülőhelyén, a gymnaziumo- kat Paderbornban, magasabb tanulmányait, jelesül a gyógy tudományokat, a classikus s modern nyelveket Breslau s Greis- wald egyetemein hallgatá. Tanulmányainak befejezte után több utazást tett saját hazájában, később Franczia-, Olasz- és Svédhonban. 1 V. ö. Schöppner, Kleine Literaturkunde. München, 1863. '285—296 11. 10*
