Munkálatok - 46. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1883)

MUNKÁLATOK 46. ÉVŰ.

142

Járatlan vad pusztaságban Nem találtak menhelyet, Éhségben meg szomjúságban Testök leikök elepedt. Ellankadva, elepedve Istenökhöz szóltak itt,

S 0 az útra elvezette,

Mely az édes honba vitt. Zengjenek az üdvözültek Háladalt nagy Istenünknek, Lankadókat éltetett Éhezőknek étke lett.

Ellentmondva a nagy Urnák Bús halálok éjfelén Börtönükben elborultak El- kihalt a végremény. Rabbilincset csörgetének, Istenökhöz esdtek itt,

S vége lett a szörnyű éjnek,

0 feloldta gyermekit.

Hirdessétek földnek égnek Megváltótok mint segélt meg. Börtönérczet összedúlt,

Rabbilincs a földre hullt.

Dóré vétek dúlt felettek, Bánatukkal ók habár El-betelve mit sem ettek,

Ette őket a halál.

Kínjaikban elbomolva Istenökhöz esdtek itt 0 lejött s megorvosolta Yótkök minden sebjeit. Hirdessétek mindeneknek Megváltónk mit tett tinektek,

0 hogy üdvre térjetek,

Áldozat lett értetek.

Mily csodákat lát a sajka,

Még a bölcs is fél, szepeg, Menybe-mélybe vágva-csapva Ingtak mint a részegek.

S mert imáztak, bárhogy ingtak