Munkálatok - 46. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1883)
138 MUNKÁLATOK 46. ÉV F. Szomszédaink hazánkra vertenek, Nézd mint veszekszenek felettünk ! Ne oh ne hagy tovább epednOmk, Nézd, mind gúnyolnak ök ez ellenek ! Erők Ura fordulj felénk már, Megtérve ránk az üdv a hék vár. Szólót hozál egyiptom földiből, Emitt meg a népgazt kitépve Helyébe szőlőd ültetéd be ; Útjában is vezére már Te löl, S hogy dús gyökérzetét e földbe Ultestd át, mindent betölte ! Megudvözité drága földedet, Hús árnya nagy hegyekre szállá, Es égi czédrusokra ága ! Nézd, bajival minden betöltve lett, Az ős folyamhoz ér viráuya, Zöldjét a tengerig kitárja. Miért bontád le hát sövényzetét. Hogy most midőn gyümölcse érnék, Mindannyian gázolva tépjék, Kik útfélén bolyongnak szerteszét!? Az erdei kan benne vágtat, Feltúrja azt a bősz vad állat ! Sergek nagy Istene! ezek miatt Tekintsd karod nevelte szőlőd, Nézz ránk egedből, s nézd ah öt, öt, Kiért azt ültetéd ; emberfiád ! Ki felgyűlj tá azt, s összezúzta, Szemed villáma összedúlja ! Karod tedd jobbod férfiára, tedd Dicsedve az ember-fiára! Ha éltető karod kitárva, Mi nem szűnünk megáldni szent neved. Dicső nagy Isten ! nézz felénk már, Megtérve ránk az üdv a hék vár!
