Munkálatok - 46. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1883)
ZSOLTÁBOK. 127 Fölemelve nézem végig ellenim S áldozom a Szent előtt, S áldozván itt templomának kegyhelyin Harsonával zengem Öt ! Hogyha esdek, meghallgatsz a búsnapon, Meghallgatsz Te égi Lény, Hisz Te mondtad, hogy haladjak utadon, S hűn követlek Téged én. Bús napomon el el ne fordulj, légy atyám, Védj meg engem, el ne hagyj, Mert atyám, még jé anyám is elhagy ám, Nékem üdvöm csak Te vagy! Légy vezérem, hogyha küzdni kell nekem, Hogyha dúlnak a hadak; Hamis tanúk támadnak föl ellenem S rút kudarczot vallanak. Hiszem, hogy meglátom Isten javait Ott az élők föld-terén! Várd az Istent! férfiként tűrd bajaid. Biztos üdv e szent remény! ltökéltem, hogy megőrzőm Minden léptemet Hogy ne vétsen ajkam Semmiféle bajban, Hogy az Isten is megőrzzön Minden vész felett. Elnémúltam megalázva, Hallgaték hiven; S látva ezt a főidet Kinom árja több lett, Visszatért az eszme láza, Lángra gyűlt szivem. XXXVIII. Zsoltár.
