Munkálatok - 46. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1883)

A JÖVŐ VALLÁSA.

125

vészeti rendszer teremtő elemévé legyen. Ezen tekintetben a jövő vallása igen keveset Ígérhet a népnek, miután benne, a «jelképek és az ajtatosság gyakorlatainak alakjai igen változók lehetnek, »1

Lehet, hogy Hartmannak sikerülni fog a «vallásos indivi- dualismus» dédelgetése által, melynek útját «a protestáns felekezetiesség készité elő» s mely legjobban felel meg «a német kedélynek» oly mérvben szellemesiteni és bensősiteni akultust, hogy abból utóvégre semmi sem lesz látható. Akkor aztán minden magától fog menni, mint a perpetuum mobile és a röpülő gépek feltalálásánál — hogy ha esetleg épen csak egy körülmény nem hiányoznék. Már Julián császár is próbát tett egy uj pogánybölcseleti vallással. Lehet, hogy Hartmann szerencsésebb leend rendszerével, melynek, a katliolikus egykáz «megsemmisülése» után, melyet nem ismer s azért gyűlöl,* 2 kellene bevonulni a világtörténelembe.

Midőn La Revelliére Lepeaux egy párisi gyülekezet előtt bemutatá uj vallását a theophilantropismust, s váltig erösité, hogy annak elterjedése a legtermészetesebb, legszükségesebb s a legegyszerűbb dolog a világon, felemelkedett a jelenlevők közül Talleyrand, kijelentette, hogy ő teljesen egyetért a szónok fejtegetésével, de megjegyezte, miszerint még egy körülmény hiányzik, hogy az uj vallás tökéletes legyen. «S mi volna ez?« kérdé a szónok. «Önnek, viszonzá Talleyrand, szenvednie, keresztre feszitetnie, meghalnia, s harmadnapon halottaiból föltámadnia kell, a mint azt Jézus Krisztus tévé.»

Ezt kell Önnek is megtennie Hartmann úr ; akkor, de akkor is csak a «panmonotheismus» lesz a jövő vallása.

■) F. i. h. 120.1.

2) Igazolják ezt saját szavai Phänomenologie 79 és 687 11.