Munkálatok - 46. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1883)
A JÖVŐ VALLÁSA. 123 Jourdain, Hume,1 Gisebrecht, Herder,1 2 Humboldt Sándor,3 4 Ritter H. és mások máskép Ítéltek. Hiszen maga e szó műveltség, civilisatió a szerzetesek latinságára vall, eszméje keresztény szerzeteseknek köszöni létét s származását. Ha Hartmann belepillantott a középkori Írók irataiba, a midőn pedig az ő elve szerint a tudomány ellen való gyűlölet tetőpontját érte el, egy Aurelius Cassiodor, Alkuin, Rabanus Maurus, Venerabilis Beda műveibe, Salisbury János Polykrati- cusába, Beauvais Vincze Speculum majus és minusába, Dante müveibe, ha Ebert müvét: Geschichte der christlich-lateinischen Literatur legalább fölületesen átlapozta volna, ugyancsak meggondolta volna, hogy ily kárhoztató Ítéletet mondjon. Albertus Magnus jelentőségéről saját táborában Humboldtnál1 Rittern él5 is kaphatott volna felvilágosítást, s Venerabilis Beda ezen egyetlenegy mondata «aut discere aut docere aut scribere dulce habui» eléggé jellemzi azon szellemet, a mely ezen férfiakat vezérlé. Azonban a mint Hellw a 1 d mondja6 «oly embereknek is kell lenni, a kik a vallástól és különösen a keresztény egyháztól azt követelik, hogy a barbár népeket művelt nemzetekké változtatni segítse.» Igaz, hogy a kereszténység a tudományt, valamint a többi földi dolgokat, nem tekinté czélnak, hanem azt egy eszme szolgálatába szegődteté, a mely a legfönségesebb, a legiidvhozóbb, az igazság, az istenség szolgálatában : mert Isten az igazság. S azért állotta ki az élet próbáját, azért szülte újjá s nemessé a nyugat népeit. Hartmann szerint maga a művészet sem talál kegyelmet a kereszténység előtt, és a képrombolókat állítólag a valódi kereszténytény szellem vezérli7, s hogy a jelenkor művészete minden izében világias, vagy is: keresztény télén, az csak ko1 Richard III. 23. 1. 2 Ideen zur Philosophie der Geschichte. IV. 108. 1. 3 Kosmos II. 20 és köv. 11. 4 Kosmos II. 284. 1. A fóldirati ismeretek történelmi fejlődéséről. I. 66. 1. V. ö. Jessen Botanik der Gegenwart und Vorzeit. 1864. 157.1. 3 Geschichte der Philosophie. VIII. 184 s köv. 11. 8 Culturgeschichte. 532.1. 7 Die Selbstzersetzung des Christenthums. 27. 1.
