Munkálatok - 46. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1883)
MUNKÁLATOK 46. K Vi’. 120 nincs felebbezés, mint érdekében volt azoknak egyes szerzőit inspirálnia,1 s hogy egy oly egyház, a melynél az inspiratio megszűnnék, s a mely csak századok előtt nyert inspirátiót igen szomorú látványt nyújtana.» Hartmann tehát halottnak mondja a kereszténységet. Ugyan milyen kereszténység lehet az, a melylyel a vásártér porában ismerkedett meg? Mint jó logikusnak tudnia kellene, hogy részleges előzményekből általános következményeket levonni nem lehet. A kereszténység azonban nemcsak hogy holt, de sőt még életképességgel sem bir. Ezt is kimondták már Hartmann előtt mások is.* 2 Mert nem egyéb «buta és barbár őrültségnél» s csupán csak «buta, fanatikus néptömeg közt talál követőkre.»3 A keresztény egyház hagyta, hadd beszéljenek, mert az «öntudatlan» közölök szólalt meg, s megkezdé győzelmi útját az egész világon. A kereszténység meghalt, hangoztatták Diokletián kortársai, s azon sirfeliratot késziték a császárnak, a mely őt a kereszténység kipusztitójaként ünnepli;4 azonban nehány év múltán megjelent Konstantin, a ki egészen máskép télt. A kereszténység meghalt, hangzott még a legsötétebb középkorban is, meghalt épúgy, mint a másik két csalónak Moy- sesnek és Mohammednek vallása ; és épen akkor ragyogott fel legfényesebben a kereszténység napja. A kereszténység meghalt, hangzott az 1793-iki párisi konvent napi parancsa, éljen az ész vallásának istennője! S ennek mégis volt némi értelme, mert hatalmas erők állottak rendelkezésére, a melyeket az « öntudatlan» bölcsészet mestere «csendes magányában nélkülöz, s mert volt alkalma megpróbálni, hogy mikép lehet kereszténység nélkül élni. Hartmann önmaga is visszaborzad «a socziál demo- kraczia meztelen vad állataitól» a «durva tömegtől» hogyha megfosztjuk azt vallásától, a mely még egyedül képes őt az ‘) Minden katliolikus hivő tudja, hogy a tanító egyház nem tulajdonit magának inspiratiot, mint a sz. könyvek íróinak, hanem csupán a sz. Lélek segítségét, mely minden botlástól megóvja. 2 Celsus Origenesnél c. Cels. I. 2.1. Minuc. Fel. Octav.c. 12.squ. 3 Különösen Lucian. Philopatr. c. 5. 12. 4 Nomine Christianorum deleto. Havercamp iu Tertull. apolog. c. 2.
