Munkálatok - 46. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1883)
A KATHOLIKTTS HITELV. 105 A kérdés az igazhit és az igaz tekintély szerint, egy és ugyanaz. A mit tudunk, mondja szent Ágoston, az észnek köszönjük; amit hiszünk, a tekintélynek. A Protestantismus nem akarta ezt elvetni, sőt inkább kezdetben rendszere élére akarta állítani, és azért vetett el, hasonlóan jogosan, minden hamis tekintélyt. „Az nem áll“ mondják a schmalkaldeni articulusok1), hogy a szent Atyák munkáiból vagy szavaiból kell alkotni a hitcikkelyeket. Vagyis: csak Isten igéje állíthat hit cikkelyeket és senki más,még angyal sem.« Az elv helyes volt, de az alkalmazás hamis. Krisztust egyedüli főnek ismeri el, s igy az össz- egyház Istentől rendelt látható, kormányzó hivatalát tagadta; Isten igéje, mely a szent Írásban szól hozzánk, egyedüli tekintély előtte. Azonban a szentirás egyedül nem elégséges tekintély, ép oly kevéssé mint valamely holt törvénykönyv, melyet valamely állam alapított valamikor, vagy még alapítani fog. »A szentirás nem biró, mert Ítélni annyi, mint valamely esetet törvény alá venni; az Ítélethez tehát élő személy szükséges, a szentirás pedig épen nem az. A szentirás törvénykönyv, rnely- szerint a bírónak Ítélnie, mely alá az eseményt vennie kell. A biró csakis a tanítói rend, mely a szentirás tartalmának s az egyház tapasztalatainak élő birtokában van és tudja, hogy az egyházat folytonosan a szent Lélek hatja át, hogy az vezeti, hordozza és ápolja, vagyis hogy a Szentlélek rá nézve is élő, jelenlévő személy.«1 2 *) Ha Krisztus mint élő járna közöttünk, akkor henne látható fővel s szavában élő tekintélylyel bírnánk. Azonban ez nincs igy s épen ezért a hívőnek azokkal szemben, kik azt hirdetik: itt van Krisztus! ott van Krisztus! a szellemi község látható vezetésére van szüksége, hogy se szakadás, se válás ne történjék, s élő tekintélyre azokkal szemben, kik mint már Tertulián8) monda, a bibliát csak elferdítik s nem értelmezik, kik által becse, fontossága és értelme, melyet önmagában véve szerzőjétől nyert, reánk nézve is érvénynyel s kétségbe- vonhatlan tekintélylyel bir, és igy a piszkos, széles árok át van hidalva, mely az alanyt a tárgyi hitszabálytól elválasztja. 1 n. 2. De miss. 308. 1. 2 Vilmar, dogmatik 104. 1. 8 De praescriptione c. 37. 38.