Munkálatok - 45. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1882)
1. A keresztény házasság
74 MUNKÁLATOK 45. ÉVF. részét feláldozni. A nevelőnek nemcsak a tudomány és a tapasztalás nagy kincsével kell bírni, hanem tiszta erkölcsűnek és feddhetetlen életűnek is kell lennie: különben minden el van veszve. A jó nevelés minden erény forrása, de csak az alatt az elengedhetetlen feltétel alatt, ha a tanító maga is erényes. Es valamint a kertész a gyenge növényeket és csemetéket védő sövénynyel veszi körül, hogy növésőket elősegítse: ágy a jó nevelőnek is kettős sövénynyel kell körülvenni ifjú tanítványait: tanításával és jó példájával, hogy erkölcseiket a romlástól megóvja. Ha itt megengedem magamnak azt az örömet, hogy mindezeket a komoly és szép mondásokat az eredeti szöveg hatásos kifejezései szerint szóról-szóra idézem, ez csak azért történik, hogy kimutassam, mennyire el vannak már vakítva némely szülők; hisz’ úgy látszik, hogy sokan nem is sejtik, hogy mire tanította a természetes és egészséges emberi ész a pogányokat. Plutarch hozzáteszi még, hogy az embernek nem szabad semmi kiadást, semmi áldozatot kímélni, csakhogy a legjobb tanítókat szerezze meg gyermekei számára. „De vannak szülők“, úgymond, „kik a pénz iránt való szeretetökben s a gyermekeik jóléte iránti közönyösségben annyira mennek, hogy csupán piszkos fösvénységből minden érdem nélküli embereket választanak gyermekeik nevelőiül, kiknek tudatlansága mindig olcsó pénzen szerezhető meg. Aristippus egykor egy ily megvetésre méltó atyának épen oly éles, mint szellemes feleletet adott. Midőn ugyanis fiának neveléséért ötven drachmát kért tőle, az atya így kiáltott fel: „Hogyan, hisz’ ennyi pénzért egy rabszolgát vehetnék.“ „Tedd ezt“, feleié Aristippus, „akkor majd lesz két rabszolgád, egyik a fiad, másik, a kit venni fogsz.“ Hasonló panaszokra fakadt egy satirikus is, ki hatalmasan ostorozta azon szülőket, kik ezerféle haszontalan kiadást tesznek épületekre, bútorokra és lakmározásokra, de gyermekeik neveltetésénél mindenben zsugoriak. „Munkálkodjál ez ifjú nevelésén“ így szól egy római költő, „ne kímélj
