Munkálatok - 45. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1882)

1. A keresztény házasság

A KERESZTÉNY HÁZASSÁG. 69

De ez még nem minden: a szülőknek még az intézet igazgatójával, tanítójával s tanulmányi felügyelőjével is érintkezésbe kell lépniük. S ez ne csak levelezés útján, de élő szóval is történjék. A szülőkkel való ilyetén megbeszélések a tanítókra nézve rendkívül fontosak.

Nem nagyon ritkán s nem is alap nélkül állították azt, bogy a társalgó terem s a növendékek kimenetele a nevelés romlása. A mi engem illet, én a magam részéről sem a kimenést, sem a társalgó termet nem rosszalom, csak legyenek a szülők olyanok, a minőknek lenniük kell, tartsák tiszteletben a liázi rendet. Talán csodálkozik is egy némelyik olvasóim közül, bogy én a belyett, bogy e dolgokat rosszalnárn néba előszeretettel is igyekeztem azokat értékesíteni. Hányszor vártam türelmetlenül azt a napot, a melyen a gyermek kimebetett, hogy öt szülőinek gyengéd, fenkölt, de egyszersmind határozott gondjába ajánljam. Kértem őket, hogy7 ők személyesen jöjjenek el érte s a gyermek előtt mindent megmondtam nekik, a mi csak szivemen feküdt; felbátorítottam a gyermeket, hogy víg és őszinte legyen, hogy minden tartózkodás és elfogultság nélkül beszéljen szülőivel s hogy vígan és nyugodtan térjen újra vissza amaz erős feltétellel, hogy magát meg fogja jobbítani és biztosítani, hogy ezentúl mindent, a mi elmúlt, el fogok felejteni.

Sőt oly erősen ragaszkodtam ahhoz, hogy a gyermekek szülőiket látogassák meg s így ezektől jó tanácsokat nyerjenek, hogy tíz év óta alig emlékezem, hogy valakinek a kimenést valamikor megtiltottam volna. Kiutasítottam ugyan gyermekeket az intézetből, de szülőik látogatását nem tiltottam meg soha.