Munkálatok - 45. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1882)
1. A keresztény házasság
A KERESZTÉNY HÁZASSÁG. 53 őket, a mit a gyermek még nem is sejt, s a mit az ifjúság tisztán soha sem tud. Ama tiszteletre méltó korig, midőn az erők már hanyat- lani kezdenek, az ember mindig szülői szájából tanulja a böl- cseség igazi alaptételeit, és szavaikban oly mély értemény rejlik, minőt az ifjú tanító beszédeiben hiába keresünk. És ez könnyen megérthető: ők az évek bölcseségével bírnak, és az évek bölcsesége majdnem mindig Isten bölcsesége. Azért hódolnak a gyermekek mintegy önkénytelenül ez alaptételeknek, midőn önkényt fordulnak atyjukhoz, vagy anyjukhoz, hogy megtudják, vájjon valami meg van-e engedve, vágy jó-e, hasznos, tiszteletre méltó-e, míg más valami tiltott, rossz, vagy vészes-e? Innét érthető meg az, hogy miért intéz a gyermek, mintegy benső ösztöntől indíttatva annyi kérdést azokhoz, kiktől életét nyerte és hogy miért fordul csak ritkán másokhoz. IV. Itt még magasabbra emelkedhetnek gondolataim és érzem, hogy tekintetem a vallástól felvilágosult ész legtisztább eszméihez vonzódik. Az atya és anya a legelső nevek, a melyeket a gyermek kiejt, ezek a megszentelt, titokzatos nevek az első fogalmak, miket magának alkot, és a melyeket értelemmel, szeretettel és bizalommal ismétel; mert miért nevezi atyját atyjának? miért szólítja őt meg így? Mert megismeri az atya hatalmát, mely szükségében segítségére jő, mely, miután életet adott neki, fel is neveli. Ha anyja nevét ejti ki, ha tekintete és szive feléje fordul, úgy látszik, hogy megérti szeretedét, melynek gyöngédségét senki sem érti meg úgy, mint ő. Es ha látja az ember, hogy miként ostromolja a gyermek anyját kérések- és kérdésekkel, csaknem azt hinné, hogy ismeri már az anyák önmegtagadásának titkát, kik magukat semmire, gyermeküket mindenre becsülik, úgy látszik, érti, hogy az anyai szívben minden, még annak gyengesége is csodálatra méltó.
