Munkálatok - 45. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1882)
1. A keresztény házasság
44 MUNKÁLATOK 45. ÉVF. „Halljad, fiam, az én szám igéit, és azokat szivedbe alapul helyezd : tiszteljed anyádat életének teljes napjaiban ; mert meg kell emlékezned, micsoda és mély nagy veszedelmeket szenvedett éretted az ő mellében.“ (Audi, fili mi, verba oris mei et ea in corde tuo quasi fundamentum construe; honorem habebis matri tnae omnibus diebus vitae eius; memor enim esse debes, qnae et quanta pericula passa sit propter te in utero suo). Végre pedig: „Es mint a ki kincset gyűjt, úgy van, ki anyját tiszteli(Et sicut qui thesaurizat, ita et qui honorificat matrem suam.) Utaljak-e még arra a rendkívüli hatalomra, melyet Isten az atyák és anyák kezeire bízott, midőn így szól: „Az atya áldása megerősíti a fiák házait, az anya átka pedig szétdúlja alapjából(Benedictio patris format domos filiorum. . . maledictio matris eradicat fundamenta.) Honnan ered tehát az a szörnyű ellentét, melyet ez utóbbi szavak kifejeznek? Az anya a szeretet: ö áld, mindig áld, és semmije sem került annyi fájdalmába, mint gyermekeinek élete. De mikor ez az élet, melyért a magáét oda adta volna, ellene támad, mikor ez a szeretet megsemmisül és átokra változik, oh ez iszonyatos: ez az átok kitépi a gyökeret, megöl1: Maledictio matris eradicat. Azért mondtam én oly sokszor a gondviselésemre bízott növendékeknek*): „Gyermekeim, soha se bírjátok tudva és akarva anyáitokat arra, hogy sírjanak!“ De hagyjuk ezeket a szomorú gondolatokat! Hála Istennek, sokszor találkozunk még jobb és kedvesebb jelenetekkel is, és vigasztalásomra szolgál, hogy végezetül egy ilyen jelenetet mutathatok be olvasóimnak: azt a jelenetet, meyet a keresztény családok és maguk a szent könyvek állítanak elénk, midőn megmutatják nekünk az erőslelkű nő fiait, hogyan emelkednek fel lelkesülve, hogyan tódulnak vetélkedve anyjuk fele, hogyan csodálják erényét, bölcseségét és nagyságát, ') Dupanloup püspök előbb egy párisi finevelő-intézet igazg-atőja volt.
