Munkálatok - 45. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1882)
1. A keresztény házasság
A KERESZTÉNY HÁZASSÁG. 41 milyen e bukás daczára is az anyai méltóság nagyszerűsége és örömei. Az anya kétségkívül — és épen ez képezi e földön az anya méltóságát — engesztelő, szentelt szenvedésre van szánva. Nagy ő, mivel szenved; és lia reá tekintve jámbor meghatottság fog el, ez csak azért van, mert felismerem, hogy a világ legkínzóbb fájdalmai neki szánvák. Mindazon bajok közül, melyeknek az emberi teimészet fölé kellene törniük s azt megsemmisíteniük, a legborzasztóbb az ember édes anyjának jutott: öt sújtják legelőször az élet fájdalmai és a halál fenyegetései ; ö érzi sokszor már a legvirágzóbb, legboldogabb ifjúság kólában az emberiség legkeserűbb fájdalmait: „Fájdalommal szülsz gyermeket!“ (In dolore paries filios.) De ez még nem minden : a gyermekeket, kiket annyi fájdalom közt szült, sokszor fájdalmak közt is kell nevelnie. Ok soha sem fogják felfogni azokat az aggodalmakat és gondokat, melyeket anyjuknak életők első két évében éjjel-nappal okoztak. És ha az anya végre fölnevelte gyermekeit, ezek sokszor a természet szokott rendje ellenére szeme előtt elsorvadnak és idő előtt meghalnak ; ez reá nézve a fájdalmak fájdalma, akkor kitör belőle az a kiáltás, az a felfoghatatlan keserűséggel, kimondhatatlan kínnal telt kiáltás, melynek hangját visszaadni képtelenség. Hivatásom közben, a mikor a búban vigasztalnom kellett, nem egyszer találkoztam ezzel a fájdalommal, de ezt soha sem tudtam megvigasztalni, és alig is mertem kísérletet tenni. Úgy látszik, mintha ezt a sebet csak az égben lehetne gyógyítani, mintha volna valami az anya szivében, mit csak az Isten ismer, valami vígasztalhatatlan, örökre megtört. Valami szakadás maiad szivében, mely itt lenn nem záródik be soha, valami seb, melyet az idő be nem hegeszt. — Hogy mi ez tulajdonképen, azt nem tudom; de minden esetre valami titokzatos, talán isteni, a mi, ha egyszer a föld fájdalmai által megsértetett, csak egy másik jobb világban gyógyul meg; talán része az magának az isteni szívnek, az isteni gyöngédségnek és irgalmasságnak. De legyen bármikép, annyi
