Munkálatok - 45. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1882)
Elöljáró beszéd. Iskolánk életének második félszázadába lépett. Nem úgy ugyan, mint a rege plxönixe, mely megvénültévél saját fészkében elégette magát s hamvaiból új életre kelt. Iskolánk folytatja csak és nem újra kezdi életét. Az anyai földet, melyen termett és virágozni kezdett, nem hagyja el, hanem tovább terjeszti ágait és gyökereit. Ugyanazért az új félszázad programmját meg- irni nem tartjuk szükségesnek. A mit elődeinktől átvettünk, ahhoz ragaszkodunk és nem a működési rendszer változtatásában, hanem a lelkes működés élesztésében óhajtjuk érvényesíteni : „ Feriik idővel A félszázados múlt nemes példája követésre buzdít, a jövő példaadásra lelkesít: megérlelni minma- gunkban azt az önállóságot, melyre az irodalom terén föltétlenül szükségünk leszen; az egyházirodalom ügyszerető munkásaivá képezni bennünket, hogy, mint a keresztény elvek és eszmék áldásainak terjesztői, a nemzet erkölcsi alapjában, vallásában, megvédhessük egyúttal a hazát.