Munkálatok - 45. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1882)
1. A keresztény házasság
30 MUNKÁLATOK 45. ÉVP. igazságnak és keresztény erénynek mindig M tanúja? Ö, kiben a patriarkátus a prófétai hivatallal, az ó- és uj-szövetség törvényei egyesülnek? az a halandó ember, kit a Gondviselés az Isten Fiának földi helytartójául rendelt? Ő atya! Neve a gyermeki nyelv első, az atyai szívnek oly jól eső dadogására emlékeztet: ö a Papa, a közös atya! Ennél fensöbb tulajdonsága nincs: ezen alapszik minden dicsősége, minden nagysága, minden hatalma, minden tekintélye. Talán csodálkozik valaki e szavaim fölött : pedig mü- vecském elején még csodálatosabb dolgot mondottam. Nemde azt állítottam, hogy maga Isten is atya, hogy benne fönsége- sebb tulajdon nem is képzelhető, s hogy mindazon nevek között, melyekkel üt az emberek illethetik, ez a név a legdicsőbb, leghatalmasabb, legerősebb ? És úgy is van ; Istent mennyei atyánknak, minden teremtmények atyjának, örök atyánknak nevezzük, holott az egyszerű családapa, kinek tekintélyét e soraim magasztalják, e földön az emberiség minden nyomorúsága alatt nyög. De azért nincs kevesebb jogom azt állítani, hogy a földön semmi sem nagyobb az emberi atyaságnál, mert benne találjuk egyesülve az isteni atyaságot, a társadalmi tekintély eredetét és mintaképét és végre némi tekintetben még a papság bizonyos kinyomatát is. Nincs a földön jog, nincs kötelesség, nincs nagyság és nincs tekintély,mely az atya jogával és kötelességével, nagyságával és tekintélyével párhuzamba volna helyezhető. IV. Nem szóltam még az atyai hatalom legmagasztosabb tanúbizonyságáról, melyben e hatalom isteni jellege legszembetűnőbb kifejezést nyer: az atya az Istenhez hasonlóan áldhat és átkozhat! Mindenki fél Isten átkától, mindenki kéri áldását. Mindenki fél az atya átkától is, olyan az, mint magának az Istennek átka. Térdre borulva, tisztelettel kérjük és fogadjuk az atya áldását, meghajolunk az atya keze alatt, mint Isten keze
