Munkálatok - 45. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1882)
11. A római pápák befolyása hazánkra az Árpád-házból származott királyok alatt
A PÁPÁK BEFOLYÁSA HAZÁNKRA. 345 ben a'„magyar király“ czimét vette föl, s ügyének előmozdítása végett Dalmácziába szerteszét bujtogatökat küldött. Habár a spalatóiakat, kiket kereskedelmi kedvezmények által édesgetett magához, valamint a többi városok polgárait sem sikerült a törvényes király iránt való hűségben megingatni, mindazáltal Endre szükségesnek látta ez incselkedé- seknek a hely színén állani ellen. E végre Horvátországba utazott, hol — mint némelyek állitják — Zágráb mellett Martell Károly fölött diadalmaskodott. Ezt állítja Pray Tom- cns,1) Zágráb történetének megirója után; Katona azonban e tény valóságát bizonytalannak mondja, jóllehet megengedi, hogy Endre ez időtájt valóban Zágrábban időzött s hogy czélja Martell Károly törekvéseinek ellensúlyozása volt. De legyen ez bármiként, az kétségtelen, hogy Endrének ezután több éven át nyugalma volt a trónkövetelő részéről, kinek működése elé nem csekély akadályt gördíthetett hatalmas pártfogójának, IV. Miklós pápának 1292-iki ápril 4-én bekövetkezett halála s a pápai trónnak két éven túl tartó üressége. A béke idejét Endre külső szövetségek kötése s országa ügyeinek rendezésére és javítására fordította. Albert, osztrák herczeggel, Venczel, cseh királylyal és Henrik bajor herczeg- gel 1293-ban véd- és daczszövétségét kötött. Czélja e szövetségnek ama veszedelem elhárítása volt, mely komolyan látszott fenyegetni Endrét azon esetre, ha ellenséges érzelmű pápa jutna a trónra.2) Királyunk viszont nasszaui Adolf ellen ajánlotta fel segítségét szövetségeseinek. Martell Károlynak 1295-ben történt halála után Endre nagy buzgalommal fogott a bel- iigyek javításához, miben eddig sokféleképen akadályozva volt. Igyekezetét leginkább az olygarchák által még László király uralkodása alatt igazságtalanul lefoglalt birtokok visszavételére fordította. Erélyes rendeletéi azonban, melyek által nemes tervei keresztülvitelében fáradozott, ellene zúdították az urak nagy részét. Az elégiiletlenek, kiknek a király szigora ') Tomcus Hist. Zágráb. 92 1. — Pray ad. an. 1294. 2) Horváth, i. ni. 476 1.
