Munkálatok - 45. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1882)
11. A római pápák befolyása hazánkra az Árpád-házból származott királyok alatt
A PÁPÁK BEFOLYÁSA HAZÁNKRA. 337 tetteid megrovására fognak fölkelni.1) Midőn III. Miklós e nevezetes levelet hazánkba küldötte, irt egyszersmind Károly siciliai királynak, László ipjának, úgyszintén habsburgi Rudolfnak is, arra kérvén őket, hogy az elcsábított ifjút jobb ösvényre törekedjenek terelni. A pápa buzgó fáradozása megtermelte gyümölcsét. A királyt a sok intés, kérés, könyörgés annyira meghatotta, hogy bűnbánólag fordult a pápai követhez, s előbbi esküjét megerősítve, elégtételül évenkint, ezer ezüst márka lefizetésére kötelezte magát, mely összeg az ország szegényei és betegei számára felállítandó kórház költségeinek fedezésére for- dittassék. Egyúttal megígérte, hogy az eretnekek ellen hozott határozatokat a melléktartományokban végrehajtja.2) A dolgok ily szerencsés kifejlődése után a fermói püspök missiója bevégzettnek látszik. Az országban való hosszabb időzésének egyedüli oka ama körülményben keresendő, hogy László a jóban nem volt állhatatos, minek következtében a követ jelenléte továbbra is szükségessé vált. Praynál olvassuk, hogy a könnyelmű ifjú csakhamar megfeledkezett ígéreteiről, újra fölvette kedvelt kúpjainak szokásait és erkölcseit, kún módon ruházkodott s magán életében a régi posványba sülyedt. Fii- löp, hogy eddigi fáradozása sikertelen ne maradjon, minden képzelhető módon odatörekedett, hogy a királyt könnyelműsége vészes örvényéből kiragadja. Midőn pedig látta, hogy minden törekvése hiábavaló: egyházi átokkal sújtotta. A jobb hazafiak nem nézték közönyösen királyuk ledérségét, mert ez volt fő oka a szünetlen zavaroknak, az olygarchák hatalmaskodásának s az ország lakossága vagyoni elszegényedésének. Miután tehát a pápai követ által használt egyházi fenyíték sem hatott a király romlott szivére, tisztességes fogságba zárták. A nemzeti reakczio erélyes eljárása fölébresztette László *) Lásd III. Miklós lev. 1279. Theiner i. m. 557. sz. 341 1. 2) Pray, an. reg. Hung. ad. an. 1280. László levele Katona, VII. 835 lap. Munkálatok. 22
