Munkálatok - 45. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1882)
11. A római pápák befolyása hazánkra az Árpád-házból származott királyok alatt
A PÁPÁK BEFOLYÁSA HAZÁNKRA. 279 rágzásának alapja, mely azután Béla utódja, Salamon alatt, a nemzeti dicsőség ősi fényére emelkedett. Míg Salamon békés egyetértésben élt unokabátyjaival, Gejza és Lászlóvá^ hazánk a hatalom, dicsőség s hősi önfeláldozás hazája volt. Külellenségek ellen az ország határai meg voltak védve, benn jólét honolt. Igen találóan jellemzi hazánk ekkori állapotát a nemzet nagy költője, Vörösmarty : „Árpádnak honját Salamonnal sok baj emészté, Az meg nem rendült... fökép a társas egyesség Napjaiban, temetője lön ellenségi hadának.“ Később azonban a béke angyala elhagyá honunkat s a nemzet életerejét emésztő belzavarok dúlták. A királyi család tagjai aljas ármány áldozatául estek, Salamon ifjú szivébe pedig a kaján irigység s nagyravágyás mérgét csepegtették, s ennek következménye volt, hogy Mogyoród „rokon vértől“ ázott. Kevéssel a mogyoródi csata után, mely döntött a király és bátyjai sorsa felett — Gejza a nemzet akaratából átvevé a kormányt, Salamon pedig Némethonba bujdosott. Ezzel azonban a viszálkodás tüze ki nem aludt ; Salamon vesztett koronája visszaszerzésére törekedett, a herczegek pedig ön- védelmökről gondoskodtak. Mind ezek, mind Salamon, közös atyjok, a római pápa pártfogását igyekeztek megnyerni. S itt találkozunk a XI. század legnagyobb és legnemesebb alakjával VII. Gergelylyel. VII. Gergely 1073-ban lépett a trónra. Mindjárt trónra léptekor czéljául tűzte ki „az egyházat mostani szolgasága- és elfajult állapotából kiemelni, és a világi hatalom igája alól felszabadítani;“1) helyreállítani az erkölcsileg bomlásnak indult társadalmat, behegeszteni a vérző sebeket, melyeket az elvadult szenvedélyek, átkos viszály és emberi gőg ütöttek a népek szivén. Ily fönséges czél önfeláldozó munkásságot s oly erélyt kívánt, mint a milyennel Gergely valóban meg is oldotta nehéz feladatát. Az egyház Németországban volt a •) •) Lányi i. m. 1 k. 413 1.
