Munkálatok - 45. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1882)
1. A keresztény házasság
A KERESZTÉNY HÁZASSÁG. b pességekkel van felruházva, hogy azok nélkül sem az emberi nem, sem a férfi s gyermekeinek nevelése nem érhette volna el az Isten által előírt tökéletességet. Csak egy nyelv van, mely mindezeket s hozzá még ily kevés szóval képes kifejezni s ez az egy nyelv magának az Istennek nyelve; sehol sem találjuk meg ezeket úgy, mint a Szentírásban. S különös ! az emberek ezt újra meg újra félreismerték. Tudjuk, hogy a nő, Istennek ez a fenséges és szelíd teremtménye, a pogányság iszonyú elvakultságában rabszolgává, sőt oly értéktelen tárgygyá lett lealacsonyítva, hogy négyezer évi gyalázatos szolgasága után kinyilatkoztatásra, evangéliumra, Üdvözítőre, Isten fiára, Isten anyjára volt szükség, hogy a földre tiportat ismét fel lehessen emelni s az emberi nemet újból arra tanítani, mily méltóságban teremte Isten kezdetben a férfi házastársát, nőtestvérét, leányát és anyját. Mit szóljak végre arról a titokzatos álomról, arról az elragadtatásról, melynek közepette érzé a férfi, hogy Isten ő belőle alkotja társát? Tehetett-e többet az Isten, hogy mindkettőjükkel megértesse, mily alárendeltségnek kell közöttük az egyenlőség daczára is fennállani? Mondhatta-e nekik világosabban, hogy mily bizalmasak, mily szentek, mily mélyek, mily gyengédek és felbonthatatlanok legyenek az emberi összeköttetések ? A mint az Isten a férfi elé vezette annak társát, az csodálattal és örömmel eltelve így kiáltott fel: „Ez mostan csont az én csontjaimból és hús az én húsomból ; ez férfiúinak hivatik (virago), mert férfiúból vétetett. Annakokáért elhagyja ember atyját és anyját és feleségéhez ragaszkodik.“ Kérdem már most minden komolyan gondolkodó embertől, ki e soraim olvasásával megtisztel, nem szentesítik-e ez oly rövid s oly csodálatos szavak egyszerre a házassági kötelék egységét, szentségét, felbonthatatlanságát, hűségét, gyöngédségét s természetes és szükséges alárendeltségét? S mily csodálatos intézkedés! hogy épen az, a ki ezt a szép rendet legkönnyebben megbolygathatja, hogy épen az tűzessék e rendhez; azért Isten úgy akarta, hogy a házasság felbonthatatlan
