Munkálatok - 45. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1882)

10. Mária közbenjárónk

KÖLTEMÉNYEK.

259

Im ! a halál már-már egy népet öl le,

Kaszája villog már Anián szavára ;

Könyörög Eszther s fut a halál előle És a zsarnokra törve Azt a pokolba rántja.

Szűz ! csillag-övezett Te,

Ki letiporva léptél rá a Csábító angyal homlokára,

Te lettél kiszemelve Az Úrnak szándokára !

Szólt az örök Bölcseség : oh ! légy szép Te,

Rád halmozom napom fényes sugárit,

S szép léssz Te mint a hold s nap tiszta fénye: S erős mint a had éle,

Mely győz s egyszer se’ tágít.

Szűz! csillag-övezett Te,

Ki letiporva léptél rá a Csábító angyal homlokára Te lettél kiszemelve Az Úrnak szándokára !